Szavaim holdak.
Gonosz, félarcú bolondok.
Tükrödet vágyják, s a szimmetriát.
Így lesz egész
a lényeink közt folyó párbeszéd.
Látod?
Látod?
Hangjaid gyűrűbe vonnak.
A hatodik bolygó vagyok.
És az utolsó három.
Vénuszom, Földem, Csillagikrem,
vigyázz!
Pokolban, jégben, fekete fényben
morzsolódom az ürességben;
kristályrácsokba feszülve
mindenem külön.
Ők jönnek-mennek a semmiben.
Gyökerek, szálak, törvények, szabályok mindenütt.
Tudom.
Se víz alatt, se ég fölött a világ.
Átkozott képzelet, hát lázad,
de emberi nyelvre nem fordítható.
Légy üdvöz, Ég-ország,
s én bolygóm kinn a lebegésben!
Csak hívj, és rúgj a földre,
és hívj újra, és rúgj megint,
míg nem török,
és azt nem mondom,
nem szállunk, tudom,
és nem vagyunk azonosak
az álmainkkal!
Szavaim holdak.
Gonosz, bolygótlan akarnok mind.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...