Édes leányom, és gyönyörű hitvesem

Életem tükrébe én szívesen tekintek,
Delelőmhöz érve, szeretetre intek!
Elmondom bátran, mit a szívem súg énnekem,
Szülővé lettem, s már ez lett az életem!

Leányom érkezett, az ÉG küldte Őt nekem,
Elmondani szó nincs, hogy mennyire szeretem,
Áldom így a szerencsém, hogy az vagyok, aki
Nyugodt lélek, s a legboldogabb valaki!
Olyannak lássanak, akár a gyermekem,
Magasztos apának, csak ez számít nekem!

Életem párjáról is pár sort most regélek,
Szerelmének köszönhetem, hogy igazából élek!

Gyámolító ölelése este óv a rossztól,
Örömök közt álmodok, védve a gonosztól!
Nyáresték melege, mint szívekben a szeretet,
Ölelése a takaróm, miközben lehunyom a szememet.
Regélhet az álom a boldog hónapokról,
Űr támadna nélküle, a csodát elvéve a napoktól!

Hová tart az életem, én már azt jól tudom,
Immár saját családom van, s ezt én nem hazudom.
Tisztelettel szólok erről, hisz oly fontos ez nekem,
Vad estvilágnál, szép Holdfénynél száll az énekem.
El nem hagyom én e kis világot már soha,
Szép regéje életemben a legnagyobb várt csoda!
El nem is hagyhatom, hisz már ez az életem,
Mert feleségem, s édes leányom lett a végzetem.