Csókom

Csalfa csókok csacsogó csokorban
Sírok, bujkálok egy hazug bokorban.
Szerelmes szívek szenvednek nyomomban
Elefánt mód taposom sorban.
Fényes, édes, éhes rubinok ezek, 
melyeket
zsarnok lelkem szeretni nem enged
Cselszövés csöppen csókomba. Csaló!
Csipog a csalogány, és messze száll a való.
Puha szárnya elsöpri a határokat
Teste álom, elrabolja az álmomat.
Csőrében vérzik az Én,
mely egykor úgy hittem, reméltem az enyém
Csókom csörög, csöpög, csetlik
Szép üres testem éntudatlanul fekszik.
Fekszik, piheg, szuszog egy rém mellett.
Egy rém mellett, mely egy beteg elmének kellett.
Csipkerózsika! E csóktól csoda csupán
a mesében vár, s a halál után
nem jő a feltámadás, a rém
sem alakít majd herceget, és én;
ÉN... Én... én mi ez a szó én?
Tükröm törött, képem torz,
testem merev, hulla póz
Szívem romlott, ne várj jót
Csoda ne lesz, nem jön Óz.