Csalódás

Régi szerelem, s könnyek zápora üzen hadat,
Szívünkben fájó emlék, s a szó, mely mindent tagad!
Az első szerelem könnyeit nem törölted le,
Inkább elmentél fejet hajtva, az esélyről mondva le!
Annyit mondtál Te is kedvelsz, de csak barátságom kell neked,
Vérző szívvel elfogadtam, nem tehettem egyebet!
Évek múlva minden érzés szívemben még mindig élt,
De jött egy másik, s vele együtt a kiábrándító esemény!
Megtört szívvel bár, de mondtam: Barátságod kell nekem!
Hónapok múlva úgy éreztem nem lesz újra szerelem!
Újabb hónapok után érdekelni kezdtelek,
Bár téged az nem érdekelt, hogy végre mindent feledek!
Felkavartál minden érzést, azt sem tudtam ki vagyok,
De azt mondtad: csak pár lopott csók, mit neked én adhatok!
Barátságunk még félévis megmaradt,
Majd jött a levél és még aznap a legyőzhetetlen akarat!
Az akarat, mely nem más mint a vívódás,
S barátságunk végszavai: EGY NAGY CSALÓDÁS!