Családi kör paródia

Reggel van, reggel van,
mindenki ideges.
A ház ura üvöltve
tiszta zoknit keres.
Feketés csészével
boglya fejű asszony,
Ajánlja az égnek,
hogy reája rogyasszon.

Mintha szélből volna a nagylánynak lába,
sebesen bevonul a fürdőszobába.
Hosszú perceken át pingálja a szemét,
testvéröccse kiállt: Gyere ki te szemét!
Konyha melegében jó pirítós mellett,
nagymama mosolyog, ahogy tőle telhet.
Min vigyorog, mama? - kérdezi a veje,
csupa borotvahab összevagdalt feje.

Vécébe zárkózik a legkisebbik gyermek,
most írja a leckét - na még csak ez kellett.
Ajtó előtt jár a család furcsa táncot,
szemük szikrákat szór, arcuk sok-sok ráncot.
Gyermek után apuka is slozira vonul,
Ideges a gyomor, a kaka bennszorul.
Kávéra nincs idő, ahogy szokott lenni,
tyű, a főnök hogy fog ordítani!

Mire a rádió mondja a hét tizet,
Elromlik a bojler, nem ad melegvizet.
Az asszony begörcsölt kezekkel mosogat,
Férj jeges vízben sziszegve mos fogat.
A nagyleánynak immár fél keze kabátban,
másikba’ pöttyös kakaós pohár van.
Le is önti frissen mosott blúzát,
s kabátján vastagon kent kiflit húz át.

Az utcáról szalad vissza a ház ura,
Lábán cipő helyett megszokott papucsa.
A reggel számára eléri a csúcsát,
A cipőben megleli elveszett slusszkulcsát.
Reggel van, reggel van, ideges mindenki,
Az asszony is elment, nincs már otthon senki.
Bevetetlen ágyon gyűrött párna feszít,
S a WC-tartály halkan sistereg egy picit.