Ketyeg az óra. Csak lassan, csak lassan.
Elmúlik az élet. Csak lassan, csak lassan.
S mint az idő, mi is lassan elmúlunk
Elvesztegetett percekként koporsóba borulunk
A természettel, s az élet rendjével
Szembe szállni, s ellenkezni nem lehet.
Elhullunk, mint madár kin golyó ment át
S ránk a halál az út végén vár, csak vár.
Lassan elmúlni, mint az idő
Lassan lehullni, mint az eső
S mint merengő, fátyolos felhő
Az egek fölé, eltűnni a földről
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
Vivienne ·
Engem nagy meghatott!