Cahigyan Manuel emlékére

Hull az eső, esik,
Hull a könnyem nekem is.
Csak a boldogság mire vágytam,
De a szerelem is elhagyott, beláttam.
Mára sikerült elengednem érzésem,
Ezért érzem magam ilyen rémesen.
Ki meghalt el kell engedni,
De az érzést otvább kell melengetni.
Holtak napján sírodra borulni nem merek,
Mert szemem előtt csak a szégyen lebeg.
Örök szerelmet ígértem Neked,
De az ég befeketedett.
Elhagyott a hit, mi reményt hozott,
És bennem minden összeomlott.
Mégis mindig visszavárlak,
Szerelmem most is ott van Nálad.
Ha Te egyszer itt leszel,
Én majd feledem minden jelnem.
Gyere hát vissza élők sorába,
És boruljunk egymás karjába.