Búcsúlevél ahhoz, akit igazán szerettem...

Ne haragudj kedvesem hogy zavarlak,de szívemet nagyon nyomja a bánat. Utunk immár kétfelé ágazik,s az érzésem is megváltozik. Te voltál az első,kit igazán tudtam szeretni, sajnos most mindent el kell feledni.
A sors hozzám mostoha, mert elrabolt tőlem - ez az mi nagyon fáj... Volt kinek hallgatnom szerelmes beszédét, kinek mindig néztem a fényképét.

Utoljára köszönök neked mindent!!! Köszönöm, hogy megtanítottál hogyan kell tiszta szívből, őszintén szeretni, és egyben megmutattad nekem milyen kegyetlen a sors, ha valakiben kell csalódni. Te erre rá sem hederítesz, mert neked ez nem volt más, csak egy futó kaland,játszadozás. Bíztam benned, mert szerettelek, ám közénk állt az a másik, s ellene sajnos tenni nem tudok. Lehet, hogy ő is csak egy áldozat, s ugyanúgy fog majd szenvedni, mint ahogy én most. Most haragszom Rád, mert a seb, amit a szívemen ejtettél, örök életű lesz, de tudom idővel biztos visszafogadnálak. Bár ezzel újra csak magamnak okoznék fájdalmat. Életemre törtél, széttörted szívemet,de most már mindegy. Elmentél örökre. Fiatalon tudtam meg mi a SZERELEM, s mit jelent igazán szeretni. Te vagy az első nagy szerelem,s úgy érzem hiába fog engem más hűen szeretni,az én szívem utánad fog dobogni. Könnyes szemmel és rezgő kézzel írom ezt a levelet,s kérem az Istent,hogy a te szemed is legyen könnyes,szíved szomorú. Végül pedig búcsúzom Tőled,te hűtlen szerelem, fájdalmas csalódás. A sors bár kettőnket messze elvezet,de nevedet a szívembe véstem a szív pedig tudod jól,nehezen felejt. Szívemben fájdalmat érzek,s vérző sebbel búcsúzom, KEDVESEM...