Bokraink közt már az ősz barangol,
Kóró lett a fényes laboda,
Zizegő, szép zabkéve hajadról
Nem álmodom többé már soha.
Arcod haván bogyók bíbor vére,
Szép voltál te kedves illanó.
Szelíd mint az alkony puha fénye,
S fehéren sugárzó mint a hó.
Szemed magvai kihulltak régen,
Neved a törékeny messzeszállt.
Gyűrött sálam őrzi már csak híven
Fehér kezed hársméz illatát.
Amikor a háztetőn a hajnal
Macskamódra, lustán lépeget,
Emlegetnek tűnődő szavakkal Vizimanók, dúdoló szelek.
Kéklő esték azt suttogják rólad
Álom voltál, elhaló zene.
De tudom aki formálta vállad
Fénylő titoknak volt mestere.
Bokraink közt már az ősz barangol,
Kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve hajadról
Nem álmodom többé már soha.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Bokraink közt
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?