Miután megszülettem nem tudtam mit jelent félni,
Rózsaszín volt a világ, melyben szerettem élni.
Mindenki mosolygott, nézett rám vidáman,
S nem volt baj akármennyit hibáztam.
Eközben észre sem vettem a felhőket,
Melyek lassan létrejöttek felettem.
Egyre csak nőtt a szomorúságom,
Mára úgy érzem, elhagyott a családom.
Az ég végül beborult, majd sötét lett,
És a villámok összecsaptak fejem felett.
Én akkor még erősen kitartottam,
De a halál szele is feltámadt miattam.
A lelkem elfáradt, végleg szeretne lepihenni,
Hisz tudatosult benne: fél tovább élni.
Kinek még kicsit is számítok, utoljára így szólok,
Meg kell tennem sajnálom, sajnálom, sajnálom…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Be van írva lelkembe a te képed
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
Hozzászólások