Azt hiszed, hogy mindent tudsz,
s vélt tudásoddal uralkodsz?
Fejedben sok-sok kósza gondolat,
elveszted néha Te is a fonalat?
A tudás betölti múltad, jelened,
mégsem tudhatsz sosem eleget...
Elfelejtesz hinni, vágyni, remélni,
az élet örök-múló húrjain zenélni...
Tudsz, teszel, irányítasz, akarsz,
s észrevétlen mindent eltiporsz?
Ha elszámolsz holnap magaddal,
Veled, Neked azután mi marad majd?
Bánat, könny, üresség, szomorúság,
kínzó-gyötrő fájdalom, magányosság...
Nem marad semmi, ami boldoggá tehetne,
ami vigaszod hűsítő forrása lehetne...
Ha egy pillanatra feladod uraság-énedet,
figyelmesen hallgatva érző szívedet,
a csend halkan beszélni fog Hozzád,
s Te felöltöd szép, ünnepi lélek-ruhád.
Új kalász fakad a kietlen pusztaságon,
s gyümölcs terem halottnak hitt fákon,
életre kel a rét, tisztás, erdő, mező,
zsenge fűtől zöldell majd újra a legelő.
Élő lesz, amire lelked fűszerét hinted,
ha másokkal megosztod egyetlenegy kincsed,
megváltozik minden ebben a zajos világban,
egy gyertya fénylik majd a sötét éjszakában.
Ha egy vagy a szeretettel, hittel, reménnyel,
Benned mások lelki magja csíraként életre kel,
kovász leszel a lét éltető, omlós kenyéréhez,
szíved szól észrevétlenül mindenki szívéhez...
Ismeretlen szerző, 2005 táján
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások