Elmúlt a fény
És elmúlt a csillogás,
Elmúlt már minden,
Semmi se vár már.
Elszállt az ihlet,
Összetört a súly alatt,
Nyoma sincs már,
Hiába keresed magadban.
Üresen kongnak a lapok,
Visszhanzik az írás,
Az olvasó se érti már,
Mit mondani akartál.
Búcsú hát az írástól,
Mi oly sokszor segített,
Csak a reménye marad annak,
Hogy egyszer talán visszatérhet.
Visszatér, mint egy régi szerelem
És érezni fogod: újra érted lelked.
Újra elfog majd az írási láz
És kezed se áll majd meg bután.
Viszlát írás és viszlát rejtjelek,
Viszlát írásba bújtatott lelkem!
Egyszer talán elcsitul a világ
És majd újra látom, mit elébem társz!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-12-23
|
Krimi
Egy kis krimi kevés szexualitással fűszerezve. <br />
Kellemes olvasgatást kívánok!
2024-12-22
|
Fantasy
Yukiko újabb lendülettel tért ki a lény egyik csápja elől, amely hangos csattanással vágódott...
2024-12-20
|
Merengő
<br />
Melani kibontotta a szőke, hosszú, hullámos haját és ellökte magát. Repült, mivel...
2024-12-11
|
Történetek
Szét húzta a combjaim... csókra nyújtottam a szám, várva hogy belép a combjaim közé és megcsókol. Helyette...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-11 00:00:00
|
Versek
Idd tekintetét napestig,
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?