Az utolsó vers

Elmúlt a fény
És elmúlt a csillogás,
Elmúlt már minden,
Semmi se vár már.

Elszállt az ihlet,
Összetört a súly alatt,
Nyoma sincs már,
Hiába keresed magadban.

Üresen kongnak a lapok,
Visszhanzik az írás,
Az olvasó se érti már,
Mit mondani akartál.

Búcsú hát az írástól,
Mi oly sokszor segített,
Csak a reménye marad annak,
Hogy egyszer talán visszatérhet.

Visszatér, mint egy régi szerelem
És érezni fogod: újra érted lelked.
Újra elfog majd az írási láz
És kezed se áll majd meg bután.

Viszlát írás és viszlát rejtjelek,
Viszlát írásba bújtatott lelkem!
Egyszer talán elcsitul a világ
És majd újra látom, mit elébem társz!