Elmúlt a fény
És elmúlt a csillogás,
Elmúlt már minden,
Semmi se vár már.
Elszállt az ihlet,
Összetört a súly alatt,
Nyoma sincs már,
Hiába keresed magadban.
Üresen kongnak a lapok,
Visszhanzik az írás,
Az olvasó se érti már,
Mit mondani akartál.
Búcsú hát az írástól,
Mi oly sokszor segített,
Csak a reménye marad annak,
Hogy egyszer talán visszatérhet.
Visszatér, mint egy régi szerelem
És érezni fogod: újra érted lelked.
Újra elfog majd az írási láz
És kezed se áll majd meg bután.
Viszlát írás és viszlát rejtjelek,
Viszlát írásba bújtatott lelkem!
Egyszer talán elcsitul a világ
És majd újra látom, mit elébem társz!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
Szakállas:
Jól összefoglaltad egyfajta ki...
2025-04-03 08:07
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...