Elmúlt a fény
És elmúlt a csillogás,
Elmúlt már minden,
Semmi se vár már.
Elszállt az ihlet,
Összetört a súly alatt,
Nyoma sincs már,
Hiába keresed magadban.
Üresen kongnak a lapok,
Visszhanzik az írás,
Az olvasó se érti már,
Mit mondani akartál.
Búcsú hát az írástól,
Mi oly sokszor segített,
Csak a reménye marad annak,
Hogy egyszer talán visszatérhet.
Visszatér, mint egy régi szerelem
És érezni fogod: újra érted lelked.
Újra elfog majd az írási láz
És kezed se áll majd meg bután.
Viszlát írás és viszlát rejtjelek,
Viszlát írásba bújtatott lelkem!
Egyszer talán elcsitul a világ
És majd újra látom, mit elébem társz!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Most még élek s virulok
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-11 00:00:00
|
Versek
Idd tekintetét napestig,
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?