Az igazi gazdagság

Csak beleálmodok kicsit a gazdagságba:
Képzelek kék fürdőszobát oválisan ívelő káddal,
Tálalószekrényes konyhát faragott lábú márványasztallal,
S hozzá székeket, puhákat, tizet,
Karjaik átölelnek engemet,
S a tizedik szék üresen állana,
Mert az az örök egyetlenemé.

És képzelek képeket,
Faerezett lambériát, hozzá, ahogy
Illik, fényezett parkettát,
S üvegtetős irodát ágaskodó polcokkal,
Csalogató öreg munkaasztallal,
Meditáló hintaszékkel.

És képzelek áhitatos, fényes nappalit
Üvegfalakkal, titokzatos bársonyzuhataggal,
Bronzkeretes bútorokkal,
Símogató szőnyegekkel
És hálókat mindenkinek terpeszkedő ággyal,
Pipereasztallal, tussal, égi ablakkal,

Hadd pillantsák meg a gyémánt-csillagok
Valós álmainkat és szárnyaljon
A gondolat közvetítőnk, éji asszony felé.
És képzelek jégkamrát, hatalmasat
Újratöltődő polcain fegyelmezetten
Sorakozó gyömölcsöket, zöldségeket,
Tejet, mézet, sajtot, túrót, s mindent,
mi embernek tökéletes.
A mértéktelenség a múlt, már soha nem kísért,
A jelen harmóniája: egészség.

S képzelem, hogy tágas udvarom örökzöld erdő
És virágeső kevercse, középütt kristálymedence,
S fehércsipkés padon üldögélek,
Kezeimben legújabb művem:
Hogyan legyünk gazdagok?

Hogyan? Elmerengek.
Hogyan is lettem gazdag?
Nem készültem, észre sem vettem,
csak hittem, szerettem
És mindenáron szolgálni akartam
És megtanultam: elsőbb a lelki javak gyűjtése
És ha már ismerős a szegény,
Csak aztán tárja ajtaját jómód,
Mely külsőleg kirakat, de belül jótétemény.