Az eltévedt harckocsizó

Egy harckocsizó robogott a sötét éjen át.
Behajtott egy kanyonba, és látott nagy csodát:
egy szellemcsorda vágtatott a sötét éjen át,
míg szakadék közd gomolygó párává nem vált.

A fergeteges vágtatásban sörényük lobog,
sziklákon szikrát csiholva, patáik dobog.
Néma volt a táj, hol a szellemcsorda járt,
teljes volt a csend, csak a harcos dala szállt.

Megszólalt egy éji hang: "Vigyázz,harcos,vigyázz!"
"Ha még egyszer erre jársz, hol szellemcsorda jár,
ha még egyszer erre jársz, és meghallod e dalt,
velünk jössz az ösvényen, amely az égbe tart!"

Nem hallgatott az éj-szóra, és másnap arra járt.
Sötét kanyon közepéből kélt lódobogás.
Lassan hajlott a tank kormányára, s elhalványodott,
és már csak pára lebegett, hol eddig ember volt.

Azóta a harckocsizó csak legenda már.
Lenn a földön tábortűznél gitár dala száll.
Lenn a földön a bázison gitár dala száll,
fönn az égben tüzes úton égi harcos jár.