Egy harckocsizó robogott a sötét éjen át.
Behajtott egy kanyonba, és látott nagy csodát:
egy szellemcsorda vágtatott a sötét éjen át,
míg szakadék közd gomolygó párává nem vált.
A fergeteges vágtatásban sörényük lobog,
sziklákon szikrát csiholva, patáik dobog.
Néma volt a táj, hol a szellemcsorda járt,
teljes volt a csend, csak a harcos dala szállt.
Megszólalt egy éji hang: "Vigyázz,harcos,vigyázz!"
"Ha még egyszer erre jársz, hol szellemcsorda jár,
ha még egyszer erre jársz, és meghallod e dalt,
velünk jössz az ösvényen, amely az égbe tart!"
Nem hallgatott az éj-szóra, és másnap arra járt.
Sötét kanyon közepéből kélt lódobogás.
Lassan hajlott a tank kormányára, s elhalványodott,
és már csak pára lebegett, hol eddig ember volt.
Azóta a harckocsizó csak legenda már.
Lenn a földön tábortűznél gitár dala száll.
Lenn a földön a bázison gitár dala száll,
fönn az égben tüzes úton égi harcos jár.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Hozzászólások
Azt nem tudom jó választás-e nekem olyan görbe az egész valamiért. Vagy azt is mondhatnám, hogy (M-nek igaza van ez tényleg hasznos szó) furcsa.
:flushed:
Az utolsó előtti versszakban bicsaklik csak meg kicsit a ritmus, de nem túl zavaróan.
A témaválasztás tetszik. Mint ahogy építészetben is van neo-, úgy a verseszetben miért ne lehetne? Direkt érdekes.
Tudom, középkori szereplőkkel valósághűbb lett volna a téma...de hát azok az idők sajnos letűntek. Fura dolog a katonaságot szembeállítani a földöntúlival...de ha léteznek szellemek, akkor ez bárkivel megtörténhetne :smirk:
Úgy gondoltam, egy magányos harckocsizó, aki leszakadt a konvojtól, pont megfelelő alany lenne egy ilyenhez...