Egy harckocsizó robogott a sötét éjen át.
Behajtott egy kanyonba, és látott nagy csodát:
egy szellemcsorda vágtatott a sötét éjen át,
míg szakadék közd gomolygó párává nem vált.
A fergeteges vágtatásban sörényük lobog,
sziklákon szikrát csiholva, patáik dobog.
Néma volt a táj, hol a szellemcsorda járt,
teljes volt a csend, csak a harcos dala szállt.
Megszólalt egy éji hang: "Vigyázz,harcos,vigyázz!"
"Ha még egyszer erre jársz, hol szellemcsorda jár,
ha még egyszer erre jársz, és meghallod e dalt,
velünk jössz az ösvényen, amely az égbe tart!"
Nem hallgatott az éj-szóra, és másnap arra járt.
Sötét kanyon közepéből kélt lódobogás.
Lassan hajlott a tank kormányára, s elhalványodott,
és már csak pára lebegett, hol eddig ember volt.
Azóta a harckocsizó csak legenda már.
Lenn a földön tábortűznél gitár dala száll.
Lenn a földön a bázison gitár dala száll,
fönn az égben tüzes úton égi harcos jár.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Hozzászólások
Azt nem tudom jó választás-e nekem olyan görbe az egész valamiért. Vagy azt is mondhatnám, hogy (M-nek igaza van ez tényleg hasznos szó) furcsa.
:flushed:
Az utolsó előtti versszakban bicsaklik csak meg kicsit a ritmus, de nem túl zavaróan.
A témaválasztás tetszik. Mint ahogy építészetben is van neo-, úgy a verseszetben miért ne lehetne? Direkt érdekes.
Tudom, középkori szereplőkkel valósághűbb lett volna a téma...de hát azok az idők sajnos letűntek. Fura dolog a katonaságot szembeállítani a földöntúlival...de ha léteznek szellemek, akkor ez bárkivel megtörténhetne :smirk:
Úgy gondoltam, egy magányos harckocsizó, aki leszakadt a konvojtól, pont megfelelő alany lenne egy ilyenhez...