Az élet szép!

Sötét félhomályban ülök magam,
Bugyogó, gőzös mocsárba süppedek,
Látom, hogy összecsap fejem fölött minden,
Beszivom orromon kitölti lelkem,
Egyé válok vele lélekben és testben.

Mocsárnak bűze lelkem áthatja,
Pokolba lehúzza, megmártja, otthagyja,
A sátán kéjes vigyorral testembe váj,
De a semmibe mar, üresbe váj.
Maszkomon vigyor látszik,
de, ez nem jelent semmit.......