Az élet siralma

Elvesztél, kész... itt a vég...
Eltűntél egy erődben mely éppen ég,
Meghalnál, puszta vesztedért,
Meghalnál, egyetlen érintésért...
Ne keresd többé az elveszett reményt,
Hisz nincs semmi jó mire rálelnél.

Halál után döbbenet, végzet előtt életek,
Tűnjetek, és vigyétek el ami a tiétek,
De tőletek végre hadd menekülhessek.
A Végzet foglya vagy... nincs mire fejed hajtsd,
Nincs kire támaszkodj, kibe kapaszkodj.
Egy életet átszenvedtél, de többet ne vesztegessél,

Ne engedd, hogy szenvedély irányítsa két kezed,
Nem bízol már senkiben szenvedésid nyomán,
De jó útra penderülsz, egy kedves nő után.
Nem félsz a rossztól, eleget láttál,
Nem hátrálsz háborútól, eleget harcoltál.
Menj, és pihenj, ha itt vég, ó szent vég...

Hagyd itt mi nyomja szíved,
Menj és pihenj végre,
Szenderülj jobblétre,
Ne reszkess sötétbe,
Ne félj a tűztől.
A hideg, sötét Végtől...