Ártatlan gyilkos (Nikinek)

Sárga hajba, mélykék szembe, tűzbe égetett
jégvilág.
Két karodba nyugtot nem lelve, elpusztítasz
mint a vágy

Ölsz és halni hagysz, a bűnös mégis én vagyok
s ha meghalok
bár te öltél,Te ártatlan, fényed ők is látják a vakok,
tovább ragyog.

Szeretve voltál, szerettél, lányságod enyém lett,
véredet adtad
én elvettem tőled, tudva, tudatlan úr mindezek felett,
hagytad

Hal kit kifognak, marokban tartanak, sose kap vizet
így szerettelek
Halként némán tűrted,nem tudtam, eszem uralta őrület
mekkorát vétkezek.

Természet lánya Te, hol azelőtt tűz lakott
jég van
Arcod mosolyát, szíved melegét loptam el, belehalok
segítek e holtan...

Gyilkosomra áldást kérek, talán meghallgat valaki
és lehet
vérem segít, véredért cserébe újra adni s kapni
életet