Álom

Álmomban mindig láttalak,
De téged soha nem találtalak.
Álomvilágban élek, veled álmodom,
S mikor felébredek, hiányzol nagyon.
Hisz te csak az vagy, mit képzeletem szült,
Valaki, kit szeretek, ki betölti az űrt,
Mely lelkemben tátong s egyre csak arra vár,
Hogy egyszer majd kölcsönös szerelemre talál.
Most végre rátalált egy álom képében
És szerelme viszonzására szerelmében.
A szerelme te vagy lelkemnek, mely én vagyok,
S mikor felébredek, ezt kérdezem magamtól:
A valóság ez? Vagy álom volt csupán?
Mely ha felébredünk szertefoszlik?
Igen, ez csak egy álom volt, ami talán
Éjszaka majd újra folytatódik...