Akit nem szerettek...

Furcsa lélek volt, talán kicsit tébolyult
Ahogy a haja az arcába hullt
Nem szerették, ma sem tudom miért
De ő akkor is kitette értem testét, lelkét, szívét

Csak arra emlékszem, hogy mindig bántották
Valamiért egészen másnak, különcnek találták
S persze ez valahogy igaz is volt
Mert másoknál milliószor többet lakolt

Akárkinek baja volt, hozzá futhatott
Nem ismert ő senki ellen haragot
Mégis kinevették, állatként kezelték
Mi soha semmit, egy percig sem ért.

Csak amikor már nem volt, amikor elvitte a semmi
Akkor látták, hogy jobb lett volna vele jobbnak lenni
De akkor már mit sem ért a késő bánat
Mit ér az, hogy minden nap a sírjához járnak...