Furcsa lélek volt, talán kicsit tébolyult
Ahogy a haja az arcába hullt
Nem szerették, ma sem tudom miért
De ő akkor is kitette értem testét, lelkét, szívét
Csak arra emlékszem, hogy mindig bántották
Valamiért egészen másnak, különcnek találták
S persze ez valahogy igaz is volt
Mert másoknál milliószor többet lakolt
Akárkinek baja volt, hozzá futhatott
Nem ismert ő senki ellen haragot
Mégis kinevették, állatként kezelték
Mi soha semmit, egy percig sem ért.
Csak amikor már nem volt, amikor elvitte a semmi
Akkor látták, hogy jobb lett volna vele jobbnak lenni
De akkor már mit sem ért a késő bánat
Mit ér az, hogy minden nap a sírjához járnak...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...