A szeretet

Mosoly bújocskázik az arcodon.
Néha szemedben bukkan fel,néha álladon
egy gödröcskében, vagy a szád szélén kéjesen.
Tudod,hogy szép vagy. Veszélyesen.
Hajadat lágyan meglebbenti a szél,
s füled mögött az anyajegy arról mesél,
milyen rég ismerlek már.
Közöttünk nincs látszathatár.
Lerombolták a rohanó évek.
S most együtt lépkedünk, mint két elveszett lélek
az élet sűrűjében.
Csak nevetünk múló gyűrűjében.
Látod, rajtunk nem fog az átok,
hiába dőlnek össze vérszín világok,
kéz a kézben átlépjük a romokat.
Együtt sírjuk ki a pofonokat.
Lassan egymás vállára hajlik fejünk,
mikor elhagyott utakon megyünk,
s én bátran megszorítom a kezedet.
Mert csak ez menthet meg. A szeretet.