Vihar tombol,
cikázva hasad az ég,
vadul rázza öklét,
majd lecsap,
haragját, így teríti szét.
Ömlik a hűs, tajtékzó áradat,
s mint megduzzadt patak sebesen,
vágyad, ölembe szalad.
Félelmem most űzd el,
szobámba nagy vihar közelít,
s vadul csapunk párnáink közé,
míg forró vágyam, felhevít.
Szomjazó ajkad itala, a csókom méze,
selyem hajam, a lenge takarónk,
párnád, testemnek két szép éke,
mámoros csókom, az altatód.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-17 00:00:00
|
Szerelmes
1 Év amíg rád vártam,
1 Hónap mire rádtaláltam,
1 Hét még igazán szenvedtem,
1 Nap mikor csak a szavakat kerestem...
1 Hónap mire rádtaláltam,
1 Hét még igazán szenvedtem,
1 Nap mikor csak a szavakat kerestem...
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?