Vihar tombol,
cikázva hasad az ég,
vadul rázza öklét,
majd lecsap,
haragját, így teríti szét.
Ömlik a hűs, tajtékzó áradat,
s mint megduzzadt patak sebesen,
vágyad, ölembe szalad.
Félelmem most űzd el,
szobámba nagy vihar közelít,
s vadul csapunk párnáink közé,
míg forró vágyam, felhevít.
Szomjazó ajkad itala, a csókom méze,
selyem hajam, a lenge takarónk,
párnád, testemnek két szép éke,
mámoros csókom, az altatód.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
A szerelem olyan minta szél.
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?