Leáldozott már rég az aranyban tündöklő Nap,
A langyosan símogató szellő hajamba kap.
Fényét rámveti az örökké bús holdsugár,
Érzem, látom, és hallom: a tavasz itt van már.
Enyhe fuvallat hátán száll a tücsökmuzsika,
Csillagokat nézvén körülvesz a Föld illata.
Lótusz nyitja kelyhét, a nárciszok már alszanak,
Barkaágon éhesen csivitelnek a madarak.
Mézillatú erdő mélyén ibolya aluszik, Szentjánosbogarak esti fényében úszik.
Tavaszi rügyektől zöldell a szép aranyág,
A téltől csendben búcsúzik kedves kis hóvirág.
Lencsés Anita
2005. március 12.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?