A parkon túl sétálgatok,
S emlékezem egy döntésre,
Ami életem egyik hibája lett.
Szerettelek, legalábbis azt hittem,
De csak egy múló árnykép volt,
Ami inkább talányos tanulság lett.
A naivságom elveszett,
Mivel egy álomképet kergettem,
De idejében felébredtem.
A bűneidről meséltél nekem,
Szórakozást kerestél nálam,
Majd dobtál a haverok kedvéért.
Nem fájt, mert nem szerettelek,
S mikor végeztünk egymással
Egy új ember született.
Talán a sors akarta így,
Hisz a vége felé találkoztam azzal,
Akit teljes szívvel szerethetek.
Így boldogabb lettem,
Mint valaha voltam,
Az emléked alaposan megkopott.
Mára nem hiányzik semmi,
Hisz az idő rohan, megy tovább,
S mindenki egyszer egy parkon át sétál…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-20
|
Horror
László a párja mögé ment. Megemelte Kata hajlékony testét, és ráhúzta a formás fenekét a merev...
2025-06-19
|
Történetek
Ez az én nudista sztorim, és nagyon nem bántam meg.
2025-06-17
|
Novella
Megírták: az emberiség ki fog pusztulni...<br />
Bár a helyesírásellenőrzőm nulla hibát jelzett,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Egy nap sem múlik el, hogy rád ne gondolnék,
Egy...
Egy...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
Elegemvan ·
igen.Tudod a dolgod.Még sok ilyen verset(nem úgy értem hogy szomorú {az is lehet nyugodtan}hanem ilyen költői.)