A parkon túl sétálgatok,
S emlékezem egy döntésre,
Ami életem egyik hibája lett.
Szerettelek, legalábbis azt hittem,
De csak egy múló árnykép volt,
Ami inkább talányos tanulság lett.
A naivságom elveszett,
Mivel egy álomképet kergettem,
De idejében felébredtem.
A bűneidről meséltél nekem,
Szórakozást kerestél nálam,
Majd dobtál a haverok kedvéért.
Nem fájt, mert nem szerettelek,
S mikor végeztünk egymással
Egy új ember született.
Talán a sors akarta így,
Hisz a vége felé találkoztam azzal,
Akit teljes szívvel szerethetek.
Így boldogabb lettem,
Mint valaha voltam,
Az emléked alaposan megkopott.
Mára nem hiányzik semmi,
Hisz az idő rohan, megy tovább,
S mindenki egyszer egy parkon át sétál…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
BURGONYA:
EZT MÁR OLVASTAM ITT JOHNNY RÉ...
2025-04-04 18:27
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
Elegemvan ·
igen.Tudod a dolgod.Még sok ilyen verset(nem úgy értem hogy szomorú {az is lehet nyugodtan}hanem ilyen költői.)