A négy évszak

Van az észak, és van a dél.
De a céltáblán szíved a közép.
Van a kelet, és van a nyugat,
De ott középen a szíved dobban.

Epedve várod a pillanatot,
Mikor átüti szíved a nyíl.
Tested a kínba beleremeg,
S itt van az utolsó lélekzeted.

Boldogan repked most a lelked,
Mert a szíved Ámor sebezte meg.
S a sebtől, mit Ámor hasít,
Szerelmes szíved jobbá válik.

Daliás alakod a földre rogy,
A hajad színe őszbe fon.
Félőn, s óva kezedbe fogod,
Azt a kezet, mitÁmor adott.

S mikor testedért jő a halál,
S az utolsó szó a mennybe száll.
Akkor is csak egy név, melyet rebegsz,
A kedves neve kisér a mennybe fel.