a múlt..

Száműz a magány végtelen tengere..
Mikor juthatok el a Szent Helyre?
Lehet..már be is zárná kapuit előttem..
Túl sokat hibáztam,a lelkem összetörtem..
Sikítanék,hogy hadd tegyem jóvá..
De nem válhatok már jobbá..
Alkut kötöttem az ördöggel,aki vár..
Nem menekülhetek,bűntudatom börtönbe zár..
Imádkoznék,de képmutatás lenne..
Nincs már meg a hitem,nincs aki megmentene..
Túl messzire mentem,nem találok vissza..
Hív a végtelen,elvesztegetett minden óra..
Nincs időm a múlton továbbra is rágódni..
el kell engednem,úgy sem tudom már megváltoztatni..
A csillagos éjben elveszve bolyongok az ismeretlen úton,
Feladnám,de nem akarom,hogy újra csalódjon.