A mi Napunk

A mi Napunk egy szép hajanalon felkelt,
S vörös,gyönyörű fénye bevilágította ez egt.
És csollogva,boldogan ragyogott fent a magasban,
De mostanra hová tűnt onnan?

Mikor parázslott e csodállatos égitest,
Az én testem is mindig bizseregve égett.
Éreztem testem,lelkem beleremegett,
S szemem fényesen csillogott csak Neked.

De Napunknak is le kellett nyugodnia,
És sajnos eljött a hosszú,hideg éjszaka.
Ilyenkor csak a rideg Hold világítja az eget,
S ekkor egy távoli csillag kacsint egyet.

De a Hold fénye is Napunktól származik,
És világítónk abban reménykedik,bízik,
Hogy egy szép napon megint boldogan kél fel,
És megvilágít minket csillogó fényével.