A másik oldal

Elképzelem a koporsót, a kisírt szemeket,
Csak állnak felettem és bámulják kihült testemet,
Kérdeznék még Tőlem:"Mért kellett ezt tenned?"
Ha itt lennél újra minden más lenne....
Persze ígértek ez kurva jól megy Nektek,
De könyörgöm nyissátok ki kicsit a szemetek!
Gondolkodjatok már el picit ha nem leszek,
Vajon mért nem vártam meg az utolsó kenetet?

Az emberek majd meredve mondogatják:
Olyan fiatal volt annyi volt még előtte,
De azt persze nem tudják hogy mi minden állt mögöttem...
De ez másnak nem érdekes számukra csak apró gondok,
A világban sok más szörnyűség van,amit én érzek igazán nem sok.
Talán ha Ők éreznék ezt...talán mást mondanának
Talán Ők is ugyanugy Önmagukból vért ontanának,
S az ő testük fölött is az emberek megrökönyödve állnának...

Én csak fekszem a koporómban már békésen s nyugodtan,
Nem érzek már semmit, csak lélekként ülök unottan.
Nézem a sok képmutatót, most persze bántok már mindent,
De ezt már cseszhetitek már csak röhögve beintek.
Ez kellett Nektek? Hát most megkaptátok!
Mostmár teljesen mindegy, már bánhatjátok.
Engem nemérdekel az egész, csak láthatatlanul ülök köztetek
És nézem ahogy könnyeitek elmossák a versemet....