Cseng-bong a műhely, fullasztó a levegő.
Szikrázik s pattog a tűz
Az ősz kovács nagy kalapácsa alatt.
A kovács most vígan bánatot ütlegel,
Aztán fütyörészve dobja
A sötétető sarokba szerszámát.
Jaj, én is bemegyek hozzája egyszer majd,
Hogyha a szívem didereg;
Érzem, tőle lesz forró itt a környék -
És majd ha eleget kalapálta szívem,
Nevetve járom az utcát –
S büszkén csak mutogatom a szívem -
Barátom, te is menj hát megjavíttatni,
Mert kissé megkövesedett –
Így leszel csak lágy, aranyszivű ember.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
BURGONYA ·
EZ ÁLLAT OLYAN FRANCOÁS! :angry: