Még halványan emlékszik, mikor minden nap jóllakott,
Nem sajnálta tőle senki, azt a sok finom ízletes falatot.
Akkor rég sokan voltak, mégsem volt semmire gondja,
Csak játékra, meg alvásra és hogy melyik emlőt szopja.
Ugrándozott a kiskutya, s ahogy lassan teltek a napok,
Lassan felnőtt lett belőle, és már egyre kevesebb jutott.
Mára eltűntek a játszótársak, és se, csecs se húsosfazék,
Járja az utcákat, folyton arra gondolva, bármit felfalnék.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-05
|
Horror
Maja megérezte a jelenlétét, és furcsa izgalom futott át rajta, annak tudatától, hogy figyelik....
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
Hozzászólások
Ez a versed szerintem nagyon találó,
Hisz van az utcákon kutya elég, kóborló.
Büntetésből azt lökném ki az utcára,
Aki a kutyáját ott hagyta a sorsára.
Gratulálok!
Itt pótolnám.
De, ha mindig csak álmodik az ízes falatokkal teli tálról,
Vad lesz belőle, és félni fog az élet minden pillanatától
Egy gazdáról álmodik, aki az övé, és gondoskodik róla,
Ne kelljen kóborolnia, hallgatna füttyre és a hívó szóra.