Még halványan emlékszik, mikor minden nap jóllakott,
Nem sajnálta tőle senki, azt a sok finom ízletes falatot.
Akkor rég sokan voltak, mégsem volt semmire gondja,
Csak játékra, meg alvásra és hogy melyik emlőt szopja.
Ugrándozott a kiskutya, s ahogy lassan teltek a napok,
Lassan felnőtt lett belőle, és már egyre kevesebb jutott.
Mára eltűntek a játszótársak, és se, csecs se húsosfazék,
Járja az utcákat, folyton arra gondolva, bármit felfalnék.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-01-19
|
Novella
Ez egy szösszenet az gyűjteményemből. Bl műfaj. Valentin napra íródott.
2024-12-23
|
Krimi
Egy kis krimi kevés szexualitással fűszerezve. <br />
Kellemes olvasgatást kívánok!
2024-12-22
|
Fantasy
Yukiko újabb lendülettel tért ki a lény egyik csápja elől, amely hangos csattanással vágódott...
2024-12-20
|
Merengő
<br />
Melani kibontotta a szőke, hosszú, hullámos haját és ellökte magát. Repült, mivel...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások
Ez a versed szerintem nagyon találó,
Hisz van az utcákon kutya elég, kóborló.
Büntetésből azt lökném ki az utcára,
Aki a kutyáját ott hagyta a sorsára.
Gratulálok!
Itt pótolnám.
De, ha mindig csak álmodik az ízes falatokkal teli tálról,
Vad lesz belőle, és félni fog az élet minden pillanatától
Egy gazdáról álmodik, aki az övé, és gondoskodik róla,
Ne kelljen kóborolnia, hallgatna füttyre és a hívó szóra.