Még halványan emlékszik, mikor minden nap jóllakott,
Nem sajnálta tőle senki, azt a sok finom ízletes falatot.
Akkor rég sokan voltak, mégsem volt semmire gondja,
Csak játékra, meg alvásra és hogy melyik emlőt szopja.
Ugrándozott a kiskutya, s ahogy lassan teltek a napok,
Lassan felnőtt lett belőle, és már egyre kevesebb jutott.
Mára eltűntek a játszótársak, és se, csecs se húsosfazék,
Járja az utcákat, folyton arra gondolva, bármit felfalnék.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
Hozzászólások
Ez a versed szerintem nagyon találó,
Hisz van az utcákon kutya elég, kóborló.
Büntetésből azt lökném ki az utcára,
Aki a kutyáját ott hagyta a sorsára.
Gratulálok!
Itt pótolnám.
De, ha mindig csak álmodik az ízes falatokkal teli tálról,
Vad lesz belőle, és félni fog az élet minden pillanatától
Egy gazdáról álmodik, aki az övé, és gondoskodik róla,
Ne kelljen kóborolnia, hallgatna füttyre és a hívó szóra.