Sárga csíkos panelvár,
Szürke kaszás ma rám vár,
Köszörűvel serény egyre,
Szikrázik a régi penge.
Sok életet leölt ő már,
Mégsem érte ezért nagy kár,
Ha kicsorbult is kaszája,
Sebtiben kikalapálta,
Nála nincsen ünnepnap sem,
Érzem, eljön lassan értem,
Elfutni már értelmetlen,
Hisz gyorsabb, mint a képzeletem.
Marad a harc, szilárd jellem,
A halhatatlanság ellen,
Saját harcom tovább őrzöm,
Míg a kaszást le nem győzöm…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Be van írva lelkembe a te képed
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
Hozzászólások
addig csak had follyon el a sötét vér
míg a koldus az út szélén aprót kér
addig a kasza lesújt és eljön az örökbér
robotolsz a holtak műhelyén
lovagolsz a horpadt műtevén
arcod barázdálta ráncokon senyvedt bőr
fogatlan szád már csak üres csőr
kapaszkodsz az emlékrámpán
gyalogolsz a piros lámpán
nem látod be hogy már vége
egy bomlott agy álomképe
hogy miért írtam ide ezt?
fogalmam nincs :innocent: