Sárga csíkos panelvár,
Szürke kaszás ma rám vár,
Köszörűvel serény egyre,
Szikrázik a régi penge.
Sok életet leölt ő már,
Mégsem érte ezért nagy kár,
Ha kicsorbult is kaszája,
Sebtiben kikalapálta,
Nála nincsen ünnepnap sem,
Érzem, eljön lassan értem,
Elfutni már értelmetlen,
Hisz gyorsabb, mint a képzeletem.
Marad a harc, szilárd jellem,
A halhatatlanság ellen,
Saját harcom tovább őrzöm,
Míg a kaszást le nem győzöm…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-08-23
|
Horror
A Szibülla Könyvének eltitkolt sorai és egy ősi, véres tőr a főhős családi múltjának legmélyebb,...
2025-08-21
|
Merengő
Zuhogott az eső és fújt a szél. Gini a vörös, rövid hajú nő egy késel a kezében kiment az...
2025-08-15
|
Horror
A Szibülla Könyve, egy ősi, görög írásokkal teli füzet nyitja meg a kaput a főhős múltjának...
2025-07-26
|
Történetek
Tavaly megtörtént lánybúcsú ami életem legextrémebb orgiájává vált.<br />
Néhany helyen kiszínezve,...
2025-07-24
|
Történetek
Sokáig szótlanul mentünk, miközben a kamion falta a kilométereket. Addi provákáltam egy isőután,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Vad lárma vesz körül a világban.
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Hozzászólások
addig csak had follyon el a sötét vér
míg a koldus az út szélén aprót kér
addig a kasza lesújt és eljön az örökbér
robotolsz a holtak műhelyén
lovagolsz a horpadt műtevén
arcod barázdálta ráncokon senyvedt bőr
fogatlan szád már csak üres csőr
kapaszkodsz az emlékrámpán
gyalogolsz a piros lámpán
nem látod be hogy már vége
egy bomlott agy álomképe
hogy miért írtam ide ezt?
fogalmam nincs :innocent: