Sárga csíkos panelvár,
Szürke kaszás ma rám vár,
Köszörűvel serény egyre,
Szikrázik a régi penge.
Sok életet leölt ő már,
Mégsem érte ezért nagy kár,
Ha kicsorbult is kaszája,
Sebtiben kikalapálta,
Nála nincsen ünnepnap sem,
Érzem, eljön lassan értem,
Elfutni már értelmetlen,
Hisz gyorsabb, mint a képzeletem.
Marad a harc, szilárd jellem,
A halhatatlanság ellen,
Saját harcom tovább őrzöm,
Míg a kaszást le nem győzöm…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
2025-12-04
|
Fantasy
A Magyar One Piece egy melléktörténet, amely hűen illeszkedik az eredeti One Piece univerzumhoz...
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Vad lárma vesz körül a világban.
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások
addig csak had follyon el a sötét vér
míg a koldus az út szélén aprót kér
addig a kasza lesújt és eljön az örökbér
robotolsz a holtak műhelyén
lovagolsz a horpadt műtevén
arcod barázdálta ráncokon senyvedt bőr
fogatlan szád már csak üres csőr
kapaszkodsz az emlékrámpán
gyalogolsz a piros lámpán
nem látod be hogy már vége
egy bomlott agy álomképe
hogy miért írtam ide ezt?
fogalmam nincs :innocent: