A Halál markában

Ismeretlen kór tör rád,
Szokatlanul lüktet vénád,
Érzed, ahogy elemészt,
Testedben a méreg elvész!

Tested lassan, részenként elhal,
Segítségért kiáltasz, de senki sem hall.
Magadra maradva haldokolsz épp,
Szemed előtt lepereg sok kép s emlék.
Mit tettél rosszul, s mi volt erényed?
Magadtól, félve csak e pár szót kérded.

Félsz, hogy emlékeid felidézve
Isten nem szólít a mennyekbe.
Jóságod, erényed vajon megfelelt,
Vagy a pokolban kárhozik el lelked?

Rájössz, hogy életed rövid volt ahhoz,
Hogy értékként kezelj minden egyes napot!
Barátaid elhagytak, lelked megtört,
S most érzed, ahogy elhagy erőd.
A halál markában légzésed lassul,
Szíved már nem ver olyan vadul.
Tudod jól, itt a véged.
Szinte kívánod a halált, mi enyhíti szenvedésed.
Lassan elhalkul, elsötétül minden,
Szenvedésed elmúlt, az életednek vége!