A buta madár

Arany a kalitka, színarany a rácsa,
S bent a pici madár szabadságát várva
Nézeget kifelé, s magot csemegéz,
Mit elé rakott az óvó, gondos kéz.

Arany a kalitka, de a pici madár
Inkább kiszállna, hogy ne legyen határ,
És szabadon szálljon akár fel az égig,
Mely onnan bentről oly csábítóan kéklik.

Üres a kalitka, elárvult a hinta,
Megszökött a madár, a szabadság hívta.
Repül fel az égbe, szíve majd ki csattan
A nagy boldogságtól, s énekelget halkan.

Kicsi madár mondd csak, mit tudsz a világról?
Aranykalitkádban volt, ki szeret, s ápol,
Gondoskodik rólad, s szeret, ahogy lehet,
De a nagyvilágban csak elveszett lehetsz.

Kicsi madár szállt fel, a szép kéklő égbe,
De nincs ki ételt tegyen, ha éhes, elébe.
Hideg az a kék ég, mit se tudott róla,
S a kicsi, buta madár holtan hullt a hóba.