A bánat

Egy új nap virrad Rád,
Mikor még minden boldog és vidám.
Nem gondolsz még semmi rosszra,
Csak az előtted álló szép napra.

Minden örömöd elszáll,
Mikor rossz hír jut el Hozzád.
Megpróbálod rajta magad túl tenni,
Pedig ezt olyan nehéz elérni.

Hazamész szomorkodva,
És ágyadra fekszel sirdogálva.
Nincs rosszabb hír annál,
Mint mikor szeretteidet veszíted el ám.

Bánat a szerelmi csalódás,
Mert túl sok az érzelem kavarodás.
Mikor dolgozatodon rossz jegyet látsz,
Ismét bánatos arcot vágsz.

Rosszul esik neked,
Ha a társaságból kiközösítenek.
Úgy érzed, hogy nem szeret senki,
És ellened szervezkedik mindenki.

Elgondolkodsz azon,
Miért utálnak oly nagyon.
Aztán rájössz a fő okra,
Hogy képtelen vagy az alkalmazkodásra.

Ha sikereket érsz el,
Sokan irigyelnek érte.
Sikereid nagy hatással vannak Rád,
A többiek pedig csak kigúnyolják.

Ezt nem a szemedbe mondják,
Hanem a hátad mögött gondolják.
Érdeklődésedet elutasítják,
És lenézően néznek Rád.

Otthon, sírd ki jól magad,
És felejtsd el a bánatodat.
Légy mindig boldog és vidám,
Velük többé ne foglalkozz már.

Gonoszak és rosszak,
Mindig is voltak.
Csak egy a baj velük,
Hogy kevés az eszük.

(2007)