Yserval a varázsjogar I.

Kint szélvihar tombolt. Erős lökések ostromolták a vár komor, szürke falait. A kék eget sötét felleg takarta, és azon csak a villámok jutottak át, hogy egy-egy pillanatra fénybe borítsák a megkínzott vidéket. Az ég dörgött és villámlott, de esőt nem árasztott magából, és ez a jelenség már több mint egy hete tartott. A királyság lakói semmit sem tehettek, várniuk kellett, és hinniük, hogy egyszer elmúlik a vihar. A palotában különös szóbeszéd kapott szárnyra, ami megmagyarázta a szeszélyes időjárást.

Nika a vár egyik üvegmozaikos ablakánál ült, a 12 konyha egyikében. A kinti időjárás őt is lelombozta és kedvtelenné tette, mint a birodalom többi lakóját. A lány felszolgáló volt a várban, mintegy ötven másik lánnyal együtt. A palota hatalmas volt, így a szolgálók is ott tölthették az éjszakát. Nika szobatársa, és egyben legjobb barátnője, Ázra az egyik terebélyes asztalnál ült, a lánnyal szemben, és borsót fejtett. Dús, barna haját lófarokba kötötte. Égszínkék szeme hol a borsót felügyelte, hol pedig az ablaknál ülő lányt figyelte.
Nika fél fejjel volt csak magasabb barátnőjénél. Derékig érő fekete haját kontyba kötötte. Ében színű szemei a birodalom dombjait fürkészték. Kint újra lesújtott egy villám. Fénye megtört a mozaiküvegen, és szivárványszínt varázsolt a konyhába. Nika sóhajtott, majd Ázrához fordult.
- Kérlek, mond el még egyszer, amit tegnap a királyi felszolgálótól hallottál!
Szobatársa összevonta dús szemöldökét, és gyanúsan méregetni kezdte Nikát.
- De hisz, már vagy hatszor elmondtam. Miért akarod megint hallani?-
- Mert nem mindennap történik ilyesmi. – erősködött a lány.

- Na jó, de csak a te kedvedért.- tette le az asztalra a borsóval teli tálat Ázra.- Pontosan egy héttel ezelőtt, kelet felől érkezett egy furcsa, púpos asszony. Már éjfél körül járt az idő, és be akart jutni a várba, de a főkaput addigra bezárták, és az őrség is elvonult, ezért a királyi istállóhoz ment, és ott kéretőzött be éjszakára. A lovászfiú persze nem akarta beengedni, mert annyira csúf volt. Az asszony azt mondta neki, hogy ha nem bocsátja be, hát menten kőszoborrá változtatja. A fiú megijedt a boszorkánytól, és beengedte, aki leheveredett a szénabálák között és elaludt. Reggel aztán a lovászfiú szólt az őröknek, akik a király elé akarták vezetni a rút banyát. Az azonban megbabonázta őket és ezért a palota összes őre mély álomba merült.

Ezután a boszorkány a királyi terem felé vette az irányt, ahol már folyt a királyi reggeli. Eközben az ég egyre inkább elsötétedett. Végül a banya elérte a termet, és berontott.
A hosszú, fehér terítős asztalnál ott ült a királysági család, a királyság valamennyi grófja, bárója és nemese. A boszorkány jöttére mind felhagytak az étkezéssel, és a király felkelt ültéből, hogy a betoppanó öregasszony elfogatását parancsolja, felségsértés miatt. Azonban nem volt a teremben egy szem őr sem, aki teljesíteni tudta volna az óhaját. Ekkorra az ég már teljesen besötétedett, és mindenfelé villámok cikáztak. Egy nagyobb, kék színű villám a palota ablakába csapott, ami pont a királyi étkezőterem egyike volt, és az üvegablak ezer darabra tört. Az üvegszilánkok gyorsan és halálos pengékkel csaptak le a teremben ülőkre. Aki tudott, az védekezett. A kitört ablakon beáradó szél, sebesen szelte a köröket a teremben, és minden étket lefújt az asztalról. Mindenki menekülni próbált a teremből, de a banya nem engedte őket ki, és minden egyes férfi, aki a boszorkányra akart támadni, kőszoborrá változtatta. Mire elcsendesedett a szél, már minden férfit szoborrá változtattt a teremben, egyedül a király nem.

Mikor a szél végleg elült, a boszorkány megszólalt.
- Frizol király! Én a nagy Krezgex varázsló küldötte vagyok. Uram azt üzeni, hogy emlékezz az egyezségre.! Még egy heted van átnyújtani neki Yservalt, a varázsjogart.- mondta a banya és zsebéből előhúzott egy pirinyó homokórát, majd az asztalhoz lépett és a király elé tette. – Ha ez a homokóra lejár, és nem lesz Uram kezében a jogar, neked és a birodalmadnak vége. Addig is, hogy tudd, Uram szava nem fecsegés, és varázsereje tergernyi, megidézem az ő erejét, és elvarázsolom a napot, ami eddig fénnyel öntözött, e vidéket nem fogja többé sütni. A lágy szellő pedig, ami eddig kaszálóid dús gabonáját lengette, öreg lugasod fáit dönti le.

Ha lejár az időd, és a jogar nem kerül elő, akkor visszajövök a nővéreimmel, még egyszer utoljára.- szólt a boszorkány, majd lekuporodott a földre. Hosszú, fekete köpenye alól füst szivárgott ki, és a némber egyszerűen elpárolgott, ruháit hátrahagyva. Mikor az utolsó füstcsóva is szertefoszlott, az őrök ébredezni kezdtek, és a kőszoborrá vált emberek is feléledtek. Frizol király kiadta a parancsot, hogy lovagjai induljanak, és kerítsék elő a jogart, akár az életük árán is. Még aznap felkerekedett a legkiválóbb harcosokból álló csapat, és Frilonal herceg vezetésével kilovagoltak, hogy megleljék Yservalt, a varázsjogart. – Ázra újra ölébe vette a tálat, s fejteni kezdett.
- És azóta semmi hír róluk.- fejezte be a történetet Nika. – Szerinted visszatérnek valaha?-
- Igen biztosan.- sóhajtott Ázra.
- És ha nem érnek vissza, mire lejár az egy hét?- sopánkodott a szolgálólány, és újra kinézett az ablakon.
- Jaj, Nika. Sosem szabad feladnunk a reményt. Amíg Isten kegyes hozzánk…
- Vagy inkább Krezgex kegyes…-húzta el a száját Nika.
- Amíg hiszünk a jóban, addig van erőnk, és reméljük, hogy a birodalom nem fog elpusztulni.- emelte fel a hangját Ázra. – Én hiszem, sőt tudom, hogy a hercegnek sikerül megtalálnia a jogart, mielőtt lejárna az idő.-
- És mitől vagy ennyire biztos ebben?- húzta össze szemöldökét Nika.
- Nekem erőt ad a hit Nika. Ha hinnél, neked is adna.- szólt Ázra, és felállt ültéből, majd a tárolóba ment, hogy a kifejtett borsót az egyik szekrénybe tegye.
- Akármi lesz is, én nem fogom tétlenül nézni, hogy a birodalom elpusztul.- mondta határozottan Nika.

- És mit akarsz tenni? A csapat után mész?- kiáltott ki a tárolóból Ázra.
- Nem. Elmegyek Krezgexhez, és meggyőzöm, hogy tegyen le a tervéről.- szólt elszántan a fekete hajú lány.
- Bolond vagy, mint mindig Nika.- legyintett Ázra. – Az a szörnyeteg elintéz, ha csak a ráteszed a lábad a Grovess hegyre.
- Nem hiszed, hogy megtenném igaz?- állt fel ültéből Nika.
- Én csak szeretnélek megóvni a vésztől.- csukta be maga mögött az ajtót Ázra.
- Kérlek, ne anyáskodj fölöttem! Holnap hajnalban elindulok a Grovess hegyre, és még te sem fogsz megakadályozni.-
- Mit beszélsz te lány? – kérdezte Ázra, és a csodálkozástól leejtette kezéből az üres tálat.
- Jól hallottad, és ha most megbocsátasz, még sok dolgot el kell intéznem.- vetette oda Nika, majd kiviharzott a konyhából. Ázra fejcsóválva nézett a félig nyitva hagyott ajtóra.
- Az Isten óvjon Nika…