Végzős projekt

Elmosolyodtam és kicsit elpirultam amikor megjelent a képem a kivetítőn. Fura volt néznem magam ahogy beszélek és még furább volt hogy a csoporttársaim is néztek. A szívem zakatolt és be kellett vallanom magamnak hogy egy kicsit félek. De a félelmen túl valami mást… valami többet éreztem.
-Helló! Amy vagyok és ez a végzős projektem, amit Destiny-nek neveztem el. Remélem tetszeni fog a bemutatóm, mert nem tudom megismételni. Először is leveszem a ruhámat. -hallottam magamat.
Nagy levegőt vettem és tettem amit a kivetített felvételen mondtam. Fekete pólómat áthúztam a fejemen és hirtelen topless álltam ott. Éreztem a többiek tekintetét a testemen. Aggódtam a kis kebleim miatt, de az elismerő mormogás azt jelezte hogy a csoportban a fiúk többségének tetszem. A másik én folytatta a beszédet:
-A testek gyönyörűek. Nem csak az én testem, mindenkié az. Elrejtjük és szerintem ez helytelen. Amikor művészetre gondolok -mi az, hogyan hozzuk létre-, mindig egy testből indulok ki. Ezúttal az enyémből.
Lecsúsztattam a miniszoknyámat. Nem volt rajtam bugyi. A csoporttársaim a csupasz puncimat bámulták. Ekkor tudatosult bennem valami fontos: nem bántam. Igazából tetszett is. Azt akartam hogy nézzenek. Izgató volt. Ezen kívül büszke is voltam a testemre és a merészségemre. Csak remélni tudtam hogy a bátorságom ki fog tartani....
-Gondolom észrevettétek a guillotine-t. -mondtam a felvételen.
Persze hogy észrevették. A lap amire épült alacsony volt és nem hivalkodó, de egy guillotine-t mindenki észrevesz ha belép egy terembe.
-Biztosíthatok mindenkit hogy igazi. Én magam építettem.
És micsoda szeretetteljes munkával méricskéltem, fűrészeltem…
-Most élesítem az eszközt.
Felemeltem a pengét, amíg egy kattanással nem rögzítődött.
-Amikor lezuhan, több mint elég ereje lesz ahhoz hogy egy ember fejét elválassza a törzsétől. -mondtam a videóban.
Az alkotásom előtt álltam és mindenki teljes figyelmét magaménak tudhattam a teremben. Beleértve Mr Miller-t is, a meghökkentően jóképű művészeti oktatónkat is.
-Most pedig leszíjazom magam. -jelentettem be a felvételen.
Leültem az alacsony lapra és széttártam a lábaimat. Az első sorban ülők tökéletesen ráláthattak a puncimra. A vastag szíjakat szorosra húztam a bokáimon. Kezeim remegtek az izgalomtól. Nyugalmat erőltettem magamra. Újabb két szíj került a térdeimre. Azután kettő a combjaimra.
-Eggyé válok a guillotine lapjával. -mondta a videós énem és teljesen igaza volt.
A mechanizmus része lettem...a szerves összetevője. Kinyitottam a számat a vörös, gömb alakú szájpeceknek és becsatoltam a szíját a tarkómon. Innen kezdve már kizárólag a felvett másom beszélhetett a nevemben. Kezembe fogtam az érzékelőt, becsuktam a szemem és nagy levegőt vettem. Az időzítésem eddig tökéletes volt.
-A kezemben van az érzékelő kioldó, ami majd elengedi a pengét. A szenzor az emberi spermát érzékeli.
Továbbra is csukott szemmel a kis korongot a hüvelyembe csúsztattam. A látvány amúgy sem segített volna...érzésből kellett dolgoznom. Addig nyomtam magamba az érzékelőt, amíg a méhszájamnak nem ütközött. Kicsit felnyüszítettem amikor apró fémfogai a húsomba mélyedtek - fájt, de örömmel fogadtam a fájdalmat. Amikor az érzékelő biztosan ült a helyén, hanyatt feküdtem és a nyakamat a guillotine fa keretébe hajtottam. Bizsergő izgalom fogott el, amikor a keret felső részét a nyakamra engedtem. Zár kattant. A torkomat súlyos fakeret fogta körbe… tényleg eggyé váltam az eszközzel. Egy vastag bőrövet szorosra húztam a derekamon. Hallottam a lányok irigykedő suttogását: igen, a derekam tényleg ilyen karcsú, köszi!
-Egy önkéntesre van szükségem a performance befejezéséhez. Valakinek aktiválnia kell az érzékelőt. Szeretném ha ön lenne az, Mr Miller! -mondta a kivetített képem lágy, csábosan szexi hangon.
A felvételen szünetet tartottam. Eddig ez volt a legnehezebb pillanatom. A penge alatt fekve nem láttam az arcát, a reakcióját. Megteszi? Szerintem akart engem, de mi van ha tévedek?
-Sokáig és alaposan gondolkodtam ezen Andrew és így szeretném befejezni. Ha segítesz, akkor ez lesz a legszebb művészeti alkotásom és az életem a zenitjén ér véget. De szükségem van a segítségedre. Nem lehet akárki más. Olyan megértő és kedves tanár vagy! Kérlek segíts! Ha beleegyezel, kapcsold ki a felvételt! Viszlát mindenki! Szerettelek benneteket!
Visszatartottam a lélegzetemet. Kockázatos játék volt. Megteszi? Vagy ráérzett a tartalék tervemre? Ha kilencven másodpercen belül nem állítja le a lejátszást, akkor a videóban felajánlom magam bármelyik másik fiúnak a csoportban. Úgy is működni fog, a végeredmény ugyanaz lesz, de annyira szerettem volna ha ő az…
Kattanást hallottam ahogy megnyomta a lejátszón a STOP gombot. És már ott is állt mellettem és lemosolygott rám. Szeret! Szereti az alkotásomat és szeret engem! Amennyire a szájpecektől tudtam, visszamosolyogtam rá. Éreztem puha kezeit a melleimen és majdnem elélveztem pusztán ettől. Simogatta a melleimet amíg azok megkeményedtek...nem kellett sokáig dolgoznia. Végigcirógatta bordáimat, én pedig hátrafeszítettem magam hogy a mellkasom találkozzon a kezével. Ez mind a tied! -gondoltam. A keze a hasamra csúszott és játszott egy kicsit a köldökgyűrűmmel. Az őrült vágyakozástól hajtva tehetetlenül vonaglottam a falapon. Nem ért a puncimhoz, de az enélkül is teljesen benedvesedett. Lehúzta a zipzárját… éreztem magamon keménységét és forróságát… becsuktam a szemem és levegő után kaptam amikor belém hatolt. Tökéletes volt! A testem felé rándult és azt mondta neki: használj...a tied vagyok… tölts meg a halállal. Megfogta a derekamat és mozogni kezdett. Lassan, gyengéden, tökéletesen. Én csak feküdtem ott és halkan nyögdécseltem. Nem lehettem ennél boldogabb. A hüvelyem tette a dolgát...megszorult körülötte. Nem tudatosan, hanem ösztönösen. És mögötte ott volt annak a gyönyörűséges tudata, hogy fog véget érni. Gyorsulni kezdett. A szeretkezés kezdett átmenni dugásba. Egyre erősebben lökte magát belém… szétfeszített…. igen...igen...igen! A szemembe nézett és láthatta a boldogságomat. 
Felnéztem a borotvaéles pengére magam fölött. A nyakam remegett miközben próbáltam elképzelni hogy milyen lesz. Mennyi álom, mennyi bugyinedvesedés és maszturbálás… és most valósággá válik! Andrew megmarkolt a melleimet. Oh istenem… kérlek ne légy kíméletes … csináld amit szeretnél! -járt az agyamban. Megcsípte a mellbimbómat és én nem tudtam magam visszafogni. Élvezni kezdtem. A kéj mélységébe vetettem magam, ahonnan nem lesz visszatérés. Az orgazmusom rá is hatott. Felnyögött és éreztem ahogy a hímvesszője megremeg bennem. Tudtam hogy végem van. Az ajándéka -a forró élet/halál nedv- belém lövellt. Egyenesen a szenzorra, miközben én tovább élveztem…
A penge úgy zuhant mintha lassított felvétel lenne. A szemem végig követte lefelé. A kéj miatt félig öntudatlan voltam, de nem teljesen. Éreztem ahogy a penge megcsókolja a torkomat. Éles és gyönyörű fájdalom volt. Azután a világ forogni kezdett körülöttem. Zavart és dezorientált voltam, de hirtelen minden helyreállt. Andrew -áldott legyen! - felemelte a fejemet. A hosszú barna hajamnál fogva megmutatta nekem a haldokló testemet, a nyakam csonkjából kilövellő vérszökőkutat. Néztem a remegő felsőtestemet. A hüvelyemet még mindig kitöltötte hímvesszője. A legszebb látvány volt, amiben valaha is részem lehetett. De ő arra is gondolt amit én nem terveztem. Megcsókolta a számat, miközben egykori testemben mozgott. A csókja kísért a sírba, ezt éreztem utoljára.