Vallomás

„2013. december 17-én, Allan McRoy hadnagy behívott, mert egy újabb akció volt kilátásban. El is mentem a rendőrségre, amilyen gyorsan csak tudtam. Amikor odaértem, a hadnagy leültetett az irodájában. Azt mondta várjak, mert még el kell intéznie valamit. Akkor láttam meg.
Az íróasztala tele volt iratokkal, de az egyik aktán egy ismerős név szerepelt. Natalie Dawntos. Ismertem egy nőt, akit ugyanígy hívtak. Prostituált volt. Össze is szoktunk feküdni, ha érti mire gondolok. Viszont nem gondoltam volna, hogy bűnöző. Tudtam, hogy nem tartozik rám, de muszáj volt belenéznem, és meggyőződnöm arról, hogy az aktában szereplő nő csak névrokona az ismerősömnek. Körbenéztem a helységben, hogy lát-e valaki. Senki. Kinyitottam azt a bizonyos dokumentumot, de amit láttam, az sokkolt!
Boncolási jegyzőkönyv volt, fényképekkel az elhunytról. A halál ideje: 2013. 12. 16. 2:30 és 4:00 között. Hirtelen elkapott a hányinger! 15-én 19:30 és 21:40 között még együtt voltunk. Megemlítette, hogy abba akarja hagyni a prostitúciót. Megkért, hogy költözzünk össze, mert szeret engem, valamint azt is kijelentette, hogy terhes, valószínűleg tőlem. Bocsánatot kért, hogy így átvert, de már nem tud úgy élni, ahogy eddig. Örökké magányosan. Mit mondjak, meg voltam lepve.
Arra gondoltam, hogy: no tessék, bekapta a legyet, és akkor most rám akarja varrni az egészet. Lehet, hogy minden kuncsaftjának elmondta ugyanezt. De őszintén szólva, ő sem volt közömbös nekem. Jól kijöttünk egymással, és meg is fordult a fejemben, hogy nekem is már keresnem kellene valakit. Időt kértem tőle. Azt mondtam, hogy még meg kell gondolnom, és majd jelentkezek. Hazamentem töprengeni. Kerestem a pro és kontra lehetőségeket. Szerencsére több állt a kapcsolat mellett, mint ellene. Boldog voltam. Másnap reggel el is szaladtam az egyik ékszerüzletbe, megvettem a jegygyűrűt. Gondoltam este elmegyek hozzá, elviszem vacsorázni, és megkérem a kezét. Elkéstem.
Valószínűleg elment a stricijéhez, hogy felmondjon. Azt hangoztatta, hogy minél hamarabb, annál jobb. Figyelmeztettem, nem biztos, hogy olyan könnyen elengedi, elvégre szép kis summákat keresett be neki eddig. Azt mondta, ne féltsem, tudja, hogy kell bánni a férfiakkal. Hittem neki, elbúcsúztunk és otthagytam.
Egy sikátorban találták meg a testét, 27 késszúrással. A legtöbb a hasában, és a nemi szerve körül. Olyan volt, mintha valaki egy késsel erőszakolta volna meg. 6 hetes terhes volt. Elvérzett. Végignéztem a fotókat, forgott a világ körülöttem. Meghökkentő fájdalmat és észveszejtő dühöt éreztem. Ki volt az a szörny, aki ilyet csinál? Ez egy kivégzés, de az is a rosszabbik fajtából! Akkor született meg bennem az ötlet. Meg kell bosszulnom a halálát! 
Fogtam magam, üzenetet írtam a hadnagynak, hogy nem tudok maradni, majd elrohantam oda, ahol megtalálták az én jövendőbelimet. Úgy éreztem magam, mint egy egér, akivel a macska játszik. Hihetetlenül mérges voltam, össze akartam verni azt, aki ezt csinálta vele. És velem.
Tudtam, hogy hol lakik. Azt is tudtam, hogy hol van. Utánanéztem, hogy a pénzem, amit fizetek Natalienak hova kerül. Utána mentem. Az egyik restiben ebédelt haverjaival, és még nevetett is! Mintha mi se történt volna! Ennek aztán van bőr a képén! Elhatároztam, hogy megvárom, amíg besötétedik. Úgy jobb lesz. Hazamentem.
A tervem nem az volt, hogy szimplán lelövöm. Mert akkor a golyók alapján könnyen azonosítanak. Nem akartam visszamenni a börtönbe. Abban viszont biztos voltam, hogy fog annyit szenvedni, mint az én Nataliem. Tiszta fekete ruhát öltöttem magamra, és egy sapkát is. Tudtam, hogy ahol lakik ott egy bank is van, és ahol bank van, ott kamera is található. Álcáztam magam, hogy ne tudjanak felismerni. Éjfél körül indultam.
Többféle utcai kivégzésen gondolkoztam. Mind közül a legjobban az tetszett, amikor a földre kényszerítjük az áldozatot. Fejét a lépcsőbe verjük egész addig, amíg szét nem loccsan a koponyája. Piszkos munka, sok vérrel jár, de az áldozat kibaszottul szenved. Főleg akkor, ha még egy kicsit el is játszunk vele. Szóval ez volt a tervem. Elkapom, megverem, szétloccsantom a fejét, majd otthagyom, mint ahogy ő is csinálta Natalieval. Sikerült.”