Tyr a múlt harcosa 8

8. fejezet
A kardok mestere

Antonia lassan, de biztosan elkezdte elsajátítani a kardforgatás alapjait. Tyr nagyszerű mesternek bizonyult, aki nem fukarkodott a dicsérettel, de a kritikával sem. Keményen hajtotta a lányt, ostorozta a hibáit, és így buzdította arra, hogy keményen eddzen. A lány nem okozott csalódást. Mikor volt egy kis szabadideje, vagy összeszedte magát a mostmár egy órásra nőtt „kínzás” után, azonnal magához vette a kardját, és ment ki a kertbe, hogy gyakorolja a kardforgatás már megtanult fogásait. Tyr ilyenkor nem szólt semmit, és csak figyelte a házból, ahogy gyakorol. Ha azt látta, hogy a lány valami súlyos hibát vét, nem tette szóvá, de a másnapi edzéseken a fogást, melyet elhibázott, többször gyakoroltatta vele. Antonia kezdett megváltozni. Egyre erősebb, és gyorsabb lett, érzékei is fejlődésnek indultak. Tyr is meg volt vele elégedve, hisz, gyorsan fejlődött, alig vétett hibát, és a feladatait is igyekezett minél jobban teljesíteni.

„Ügyes kölyök! Nagyon lelkiismeretes, igyekszik mindig megfelelni az elvárásaimnak. Nagyon elégedett vagyok vele!”- gondolta. Egy nap úgy döntött, Antonia megérdemel egy kis jutalmat azért, mert ilyen keményen dolgozik. Mikor a lány szokása szerint felkelt hat órakor, Tyr ott ült az ágya mellett, megsimogatta, és ennyit mondott:
- Feküdj vissza és aludj, ma szabadnapot kapsz!
- De miért?
- Mert az elmúlt napokban nagyon keményen dolgoztál.
- Tényleg?
- Igen, aludj tovább, még korán van.
- Köszönöm.
- Ne köszönj semmit, hisz megérdemled.- suttogta, majd otthagyta a lányt, aki kicsit csodálkozott, majd az oldalára fordult és elaludt.
Tyr is visszafeküdt még, és elaludt. A nap gond nélkül eltelt. Tíz órakor keltek, majd a lány a ház körüli teendőit végezte, amiben a férfi is besegített. Az estével sem volt semmi baj, ám az éjszaka közepén ismét megjelent a démon.
„Remek!- gondolta Tyr, mikor megérezte a démoni aurát a házban.- Most legalább Antonia próbára teheti a tudását!” Átóvakodott a lányhoz, felrázta, és így szólt:
- Készülj, itt az ellenség!

A lány bólintott. Kicsit aggódott, de aztán rájött, hogy fölöslegesen, hisz Tyr-től remek kiképzést kapott, még ha csak félig tartottak a kardforgatásban. Remélte ennyi is elég lesz, hogy a nő ne tudja többé bántani, és távol tarthassa magától. Tyr volt az első számú védelmi vonal ebben a játékban, ami nem volt játék, hanem már vérre ment.
- Nocsak Tyr! Te még mindig itt vagy? –hallotta Tina hangját a lépcső felöl.
- Igen, de te már nem sokáig!
- Ostoba! Mit gondolsz, miért hagytam nektek egy kis hatásszünetet? Erősebb lettem, mint valaha, és mostmár téged is meg tudlak ölni!
- Ha hagyom magam!- kiáltott fel a férfi, és támadásba lendült. Közben aktiválta a rúnákat, melyek után egy kíméletet nem ismerő fenevad lett belőle.
- No lám, milyen jó hatással vagyok rád!- mosolygott gonoszul a démon. Kinyújtotta a kezét, és egy nagy, vörös gömböt küldött a férfi felé, ami eltalálta, és nekicsapta az emeleti folyosó falának.
- Az ostobaságod látom nem változott semmit! Pont ugyanolyan felelőtlenül ugrasz a harcba, mint mindig.
- Majd meglátjuk ki az ostoba, kedvesem.- mordult fel a férfi, és újra támadott. Tina sem volt rest, azonnal visszavágott. Tyr támadása most célba talált. Eltalálta a démon oldalát, és a kardját tövig belenyomta a sebébe. Tina felsikoltott, és elkapta a férfi kezét, ellökte, majd a kardját kihúzta a sebből, és elhajította. A kard nem vert visszhangot a padlón, mivel az épp odasiető Antonia kapta el. A lány mikor a kard markolata a kezében volt, megmerevedett, a szemürege feketévé vált, és homályosan hallotta Tyr felkiáltását.
- Antonia, ne! Ereszd el a kardom!

A lány azonban nem felelt, hanem támadott. Villámgyorssá vált, és Tyr tudta, hogy a kard lelke megszállta. Ha nem állítja le, talán el is puszíthatja a lányt. Tina azonban elégedetten figyelte a történést.
- Végre, szembe kerülhetek az áldozatommal, és ha ügyes vagyok, a pokolra is küldhetem.
- Arra ne merj, megesküdni!- szólt sötéten Tyr, és nézte, ahogy a lány elkapja a démont.
Nekicsapódott a nőnek, és eldöntötte a lábáról, és szíven szúrta. Látta, ahogy felfröcsköl a vér, és hallotta, ahogy a nő hörögni kezd. Antonia ezután átvágta még a torkát, majd felállt, és belerúgott a nő sérült oldalába.
- Takarodj! Ha még egyszer ide mered tolni a képed, akkor véglegesítem az állapotod, és megöllek! Megvan hozzá a hatalmam, és most, hogy a lány testébe költöztem, meg tudom tenni! Arról álmodni se merj, hogy megölöd, mert nem tudod! Amíg én és a gazdám, Tyr védjük a lányt, esélytelen vagy! Csak úgy tudnád megölni, ha engem, vagy Tyr-t elintézed, ám arról is csak álmodhatsz, mivel egyikünket sem tudod legyőzni! Te hozzánk képes senki vagy!
- Azt majd meglátjuk, hogy ki a senki!
Azzal köddé vált, Tyr pedig, odament a lányhoz, és kivette a kezéből a kardját. A lány két perc múlva megborzongott, és kérdően nézett a férfira.
- Mi történt? Hol vagyok?
- Megszállt a kardomban lakó szellem.
- Tessék?
- Nézd csak magadra!- intett a férfi.

A lány jó alaposan megnézte a fehér színű, spagetti pántos hálóingét, melyen egy nagy vérfolt éktelenkedett, és a keze is tiszta vér volt.
- Ezt, én tettem?
- Mikor megsebesítetted a démont. Szép munkát végeztél, de egyet ígérj meg nekem!
- Micsodát?
- Hogy többé nem nyúlsz a kardomhoz! Egy halandónak túl veszélyes!
- Értettem. Nem nyúlok hozzá!
- Helyes. Azt hiszem, szereztél nekünk megint pár nyugodalmas napot, amit a technikád csiszolására, és a kiképzésed folytatásának szentelünk.
- Az jó lenne!
- Az is lesz! Most pedig tűnés aludni!- mondta, majd magához vonta a lányt, majd néhány másodperc múlva gyengéden eltolta.
- Futás!- intett a folyosó felé a férfi, mire a lány intett, és szaladt vissza aludni.
Tyr maga is visszafeküdt, de csak nehezen tudott elaludni. Agyában az előbb lejátszódott jelenet képei voltak. Tudta, hogy a lány tehetséges, de most tényleg láthatta a bizonyítékot, még ha a kardja is besegített egy kicsit. Úgy határozott, hogy mostantól még keményebben fogja edzeni a lányt.

„Micsoda szerencse! Most végre van egy remek tanítványom, akiben nem csalódtam, és talán az utódom is lehetne, persze csak akkor, ha jól teljesíti a következő szintet!”