Tegnap

Tulajdonképpen mindenért Balázs okolható. Egyrészt, mert sosem volt elég egy nő az életében másrészt, mert valakit mindig okolni kell. Balázs sógornőjét régen ismerem, még középiskola óta. Egy kollégium, egy társaság. Ritával jóban voltunk és figyelgettük egymást, mindig várva valami addig ismeretlent. Ami aztán nem jött. Tegnap egy bárban voltunk, bárátokkal, vígan. Csocsóztunk és egy lány rám köszönt - néztem balgán.
- Nem ismersz meg?
- Rita miért vágattad le a hajad?

A meccsnek vége lett és beszélgettünk. Az évekről, míg nem találkoztunk, az iskolákról, a szerelmekről. Sok idő telt el így, és már húzott is a fejünk a két üveg Chardonnay-tól, hazaindultunk.
- Taxi?
- Taxi.
- Feljössz?
- Jó ötlet?
- Nincs itthon se Timi se Balázs. Mesélt, hogy nincs minden rendben, Balázs egyre kedvesebb, Ő ennek egyre inkább örül, de hát Timi, mégiscsak a nővére.
- Tudod, hogy tetszettél a koliban?
- Te is csak hát…
- Rita mi lenne, ha megcsókolnálak?
- Ezt végig kell gondolnom. Rágyújtok.

És mosolygott úgy, ahogy mindig szerettem látni. Kedvesen, ellenállhatatlanul. A cigit kivettem a kezéből és megcsókoltam, hosszan. Erre vártunk és most jött el csak. A nappaliban a tévé előtt feküdtünk a földön, boldogan és csak csókoltuk egymást, fojtogató szenvedéllyel. A ruhadarabok sorban repültek az asztal alá, és mi csak gyönyörködtünk áhított összetartozásunk új élményében. Keze végigsimított egészen és érezte a vágyam keménységét, gyűrűt formálva ujjaiból mozgatta lassan. Csókoltuk egymás testét. A hajtövétől az ágyékáig futott a kezem, míg megérintettem, és az eleven gyönyör kerítette hatalmába. Simogattam az ajkait, csiklója lassan kibújt forró rejtekéből és újabb csókok célpontjává lett. Hevesen csókoltam körbejárva minden kis pontot érezve az ízét, mert akartam ezt és mindig emlékezni rá majd. Földöntúli érzés látszott Rita arcán, lassan vonaglani kezdett majd remegés járta be egész testét. Látszott, átjárja a gyönyör és éreztem, ahogy megszorítja a kezem, és nem enged. Felemelte a fejét és kezével erősen végighúzta a mellein.

Lassan megnyugodott a légzése, és magára húzta a plédet. Újra csókolni kezdtem gyönyörű ágyékát a pléd alá bújva, hogy magamévá tegyem.
- Várj! Nem akarom… nem. Tudom, csak félek… De így ez tisztességtelen… A hátamra fordított és ajkai lassan végigkalandoztak a kulccsontomtól teljesen a köldökömig. Forró lehelete a végletekig felcsigázott, vágytam az érintését. Majd lassan simogatni kezdett és a szájába vett.
- De Rita…
- Csitt, csak figyelj… És csókolt lágyan és mélyen és ritmikusan, körülölelve forró nyelvével és bőkezűen ajándékozva meg a kínlódva várt gyönyörrel. A forró szája az alig érintő fogai új és új élményeket adtak, már nem tudtam ehhez foghatót, már nem volt hasonlat. Csak a szőke hajzuhatag volt, amint a köldököm csiklandozza és a leküzdhetetlen vágy, a sóvárgás a megkönnyebbülést jelentő gyönyör iránt.
- Csak szólj kérlek mikor…

Csókolt újra hevesebben, simogatva végig ajkai nyomán. És csókjai egyre hosszabbak lettek és szája mintha egyre mélyebb és a kín egyre elviselhetetlenebb és… Kivett a szájából, és simogatott lágyan az utolsó cseppig. Csókoltuk egymást újra, hosszan.
- Látod, huncut nem szóltál!

Elaludtunk ott a földön. Boldog voltam, boldogabb, mint valaha. Pár óra múlva ébredtem, hogy Rita kávét főz.
- Mennyi az idő?
- Még csak fél öt. Aludj.
Kimentem hozzá. Adtam egy puszit a halántékára és elmosolyodott.
- Huncut.
- Rita! Nem tudom, hogy mondjam, de… nagyon megérintett engem ez a dolog és…
- Ne folytasd, kérlek. Ezért akartam, hogy ne csókolj meg, mert tudod Balázs… Válnak Timivel és én…

Kimentem a teraszra és rágyújtottam. Eleredt az eső.