Szia Johnny!

Már több, mint két éve, hogy nem beszéltünk. Hosszú idő. Ha tudnád mennyi minden történt velem azóta.
Miután elmentél alig sírtam. Szégyelltem is magam, azt hittem, hogy nem voltál fontos nekem, mikor egy hónap után volt olyan nap mikor nem jutottál egyszer sem eszembe mérges voltam, mert nem ezt érdemelted.
Mostanában bezzeg sokat gondolok rád, és még sírok is. Az van bennem, hogy, ha egyszer még láthatnálak, ha még egyszer beszélhetnénk mi mindent mondanék el.
Talán elmondanám, hogy mennyire szerettelek, mert próbáltam éreztetni, de soha nem mondtam, hogy mennyire jó volt, hogy ott voltál mellettem, hogy a barátod lehetettem, hogy még akkor is velem foglalkoztál mikor neked volt bajod. Elmondanám, hogy köszönöm ezt a rövid ismertséget és megölelnélek, még egyszer, utoljára, hiszen olyan rég volt már 2008. októbere, mikor utoljára öleltelek.
Lassan halványulnak az emlékek. Elfelejteni ugyan soha sem foglak, az lehetetlen, de már nem tudnám minden közös napunkat és élményünket felidézni. Még mindig fel tudom idézni a hangod, a beszédstílusod, a vicceidet, de félek, hogy lesz mikor már nem fog menni. Mikor már csak a fényképről fogom tisztán magam előtt látni az arcod.
Annyi mindenből maradtál ki két év alatt! Talán így mérhető legjobban az idő, nekem két év semmi, neked életed talán legfontosabb momentumai maradtak ki.
Mi elvégeztük a 11. és a 12. osztályt. Túl voltunk végre egy osztálykiránduláson, amit biztos nagyon éltél volna. Ha láttad volna, hogy mik történtek :) Túl voltunk hatalmas osztályvitákon a bál és a ballagás miatt. Miránk feltűzték a várva várt kék szalagot, amire én mankóval mentem, hisz ismersz, nem bírom ki, ha sokáig nincs sérülésem. És mellesleg 11.-ben az akkori végzős osztályban is volt egy mankós. Megvolt a bálunk. Hatalmas hóesés volt akkor és talán még nagyobb buli utána. Beadtuk az egyetemi papírokat és megkezdődött az idegeskedés, hogy felvesznek-e minket, és, ha igen, akkor hova. Utána készítettük a tablót. Én kértem nagypapádtól képet rólad. Mindenki ment a fotószalonba, egyedül te voltál az, aki már rég ott volt. Elkészült a tablónk, közénk kerültél, aminek nagyon örülök, talán az osztályban nekünk voltál a legfontosabb és mi veszítettünk a legtöbbet. A ballagás hosszú volt, előtte éjszaka én majdnem megfulladtam, de tudod, engem nem lehet elpusztítani és szintén nem bírtam ki, hogy ne legyen valamilyen sérülésem :) Kékben voltunk, kék lufikkal. A végén, ahogy szokás elengedtük őket, szimbolizálva, hogy mi is kirepültünk, elindultunk valami új felé. Elengedtük a tiedet is, habár, te már rég kirepültél. Az iskola előtt mégis velünk tetted meg. Elrepült a nyár, sokat voltunk együtt Chappyékkel. Fesztiváloztunk, buliztunk, nyaraltunk..és tőled egyszer se kérdezhettük meg, hogy jössz-e. Minket felvettek egyetemre.
Fura, most itt vagyunk a vizsgaidőszak lázában, az egyetemen. Annyi inger ér minket, sok új ember. Új szerelmek, -tényleg én szakítottam Kristóffal, hosszú, de nem feltétlenül boldog kapcsolat volt a miénk- van valaki új. Bemutatnám neked szívesen. Neki már meséltem rólad. Ő kicsit másabb, mint ti, de szerintem te elfogadnád, néha túl toleráns ember voltál. Levinek is van kapcsolata, ezúttal nem úgy, mint Angliában ;) Mi bulizunk, ismerkedünk, tanulunk, néha ideges vagyunk és le vagyunk terhelve, de legalább vagyunk.
Néha azon gondolkozok, hogy most mi lenne veled. Szerintem programozó-informatikus lehetnél, vagy ilyesmi a bme-n, minden lányra rárepülnél több-kevesebb sikerrel. Nem lenne extrém sport, amit nem tudhatnál magadénak, talán nyáron jönnél velünk az EFOTT-ra, előbb-utóbb bemutatnád a barátnődet, vagy meghódítanád Niki nénit :)
Drága Johnnym, annyi mindenből maradtál eddig is ki. Rossz belegondolni, hogy mi talán felnőttként is összejárunk, bulizunk egymás esküvőjén, megyünk babalátogatóba, összejövünk az érettségi találkozókkor, ott leszünk, mikor valamelyikünk talán elválik a férjétől/feleségétől, és mi hol a vodkát hol a papírzsepit adunk neki. Együtt fogunk ülni nyugdíjaskorunkban a Tisza-parton és nézzük a rohangáló unokáinkat. Mindannyiunknak remélhetőleg meglesz mindene, kivéve egy valamit...Te örökre hiányozni fogsz az életünkből...