Szemben a halállal

- Mindenről más tehet! – Gondolta a lány, miközben szemben állt a halállal. Az anyja volt a hibás, mert túl fiatalon feküdt össze a leendő apjával és ezért volt zavaros gyerekkora. Az általános iskolában is csak a tanárok volta a hibásak, ahogy a középiskolában is! A fiúk, akikkel járt csak ők voltak a hibásak, ahogy B. is. Hát ige B. B. szerette, de ő nem becsülte meg. Mikor a legjobban kellett volna, neki ő már egy másik pasi után nézett, de akkor is a fiú volt a hibás. Mikor megkérte a kezét, akkor is ő volt a hibás, mert nem volt azonos a vallásuk. Istent felhasználni, azért hogy valakivel szakítson, hát undorító egy dolog, de B. szerette őt. Még akkor is, mikor mással kezdett ki, mert felejteni akart, de nem tudott. A fiú megbocsátott neki újra kezdték, mindent megtett érte. Gondját viselte, segítette, de a vér nem válik vízzé. Mikor élesre fordul a dolog, és komolyodik az élet, ismét elhagyta, ismét egy másikért. A fiú nem hitt a szemének, mikor mással látta ölelkezve sétálni a téren a fényes kirakatok előtt. Vele soha, mert szégyellte, nem lehetette. Pedig ő is ember volt, aki szerette őt. B. nem bírta tovább, sms-t írt, amiben mindennek elhordta, mert fájt a hazugsága, álnoksága, a gyávasága.
Az élet hosszú távon igazságos, mondta valaki. S most mindketten a kaszás előtt álltak. Fekete ruháján, csak fehér ing és a sötét nyakkendő okoz törést, s a halál angyalainak éneke, töri meg a csendet. A lány B.-re néz.

- Segíts, más volt a hibás! – B. már nem hisz neki. Nem tudd, annyi hazugság, álnokság után. Nem tudd, akar, de már képtelen. A halál ezer ránccal borított sápadt arca B. tekintetébe téved. Dönts! – súgja úgy, hogy a lány nem halhatja. A fiú szíve nagyot dobban, de higgadt marad. Egyet akart, megmenti egész életében, egy életet, ha kell a sajátjával, mert szeretni akart, s akarta, hogy őt is szeressék, de nem ezért. Talán egy csinos lány, talán pont az, aki most úgy néz rá, aki annyiszor becsapta. Az első csókra gondol, az első alkalomra, az egyetlen esti mozira… S a millió megtagadásra! B. dönt, a halál felé biccent, az vissza, mintha helyeselné a döntést, neki mindegy! Ő csak a piszkos munkát végzi el. A fiú nem néz vissza miután elindult, a lány futna utána, de lábai nem engedelmeskednek, meredten dől előre, a halál lábaihoz. Felnéz rá, s az megszólal.

- Bernadett nemcsak fegyverrel lehet embert ölni. A lélek halála a pokolnál is rosszabb. Te megölted a lelkét s most itt az idő!
- Nem akarom! Más a hib…
- Nem. – suttogja a kaszás, s fagyos kezével a lány halántékához ér, kiszívja az utolsó csepp életet is belőle, mire végez áldozata sápadtan borul a harmattól nedves földre. B. meredten áll s csak néz. Nem érez már semmit, nem érezhet, hisz már megölték a lelkét a hazugságok, a megcsalások, a kifogások, hogy ő egy szégyellni való ember, de csak a lánynak, aki szeretett. A kaszás hozzá lép, de ő nem riad, csak figyel. Hallgatja, mit mond a hálál követe. Értelme lesz az áldozatodnak, de még nincs itt az ideje! Tedd mit, rád bíztak! S végre légy szabad! – a fiú bólint, szemében nem csillan meg a könny, mert már nincs neki! Élete szabad, de a szíve már soha nem lesz olyan, mint rég. Réges-régen a hit és szerelem időszakában…