Szélvész 2.

Lassan, mint aki mély álomból ébred, rámnyitotta szemeit, magához húzott és megcsókolt.
- Virgoncnak?
- Ahhoz képest, hogy az előbb meghaltál... nos határozottan buzog benned az élet.
- Hááát azt hiszem így még soha senki sem volt kedves velem, nagyon finom volt. Köszönöm!
- Ne köszönd, örülök, hogy megtehettem. - Adtam a szája sarkába egy puszit. Dagadt a mellem a dicsérettől. Rettentő büszke voltam a sikeres "nyelvvizsga" után.
- Olyan volt mintha... nem is tudom... mint egy robbanás... nem is igen emlékszem. Lehet el is ájultam... - suttogta, s közben mosolyogva vont magához - de megállj csibész, ezt visszakapod mindjárt.
- Neee! Neee! Ne tessen bántani! - műpánikoltam egy kicsit, a játék kedvéért bár igazából alig vártam, hogy valamilyen módon oldódjon a saját feszültségem is.
- De de... ezt megkeserülöd - mondta huncut mosollyal, de a szeme mást ígért. Aztán kezeit átkulcsolta a nyakamon, és egy mozdulattal fölém kerekedett. Kicsit fájt a mutatvány, mert nagyon merev voltam, és ahogy kettőnk közé szorult a férfiasságom, fel is szisszentem.
- Bocs! Jajj ne haragudj! - Ahogy észrevette, hogy bajt okozott, azonnal feltérdelt, lejjebb mocorgott és a combomra ült.
- Semmi gáz. Csak eléggé érzékeny már ebben az állapotában.
- Mindjárt meggyógyítom. Mutasd csak meg az ápolónéninek hol fáj. Adok rá egy gyógypuszit.
Nem nagyon kellett mutogatni, hisz ott meredezett előtte a pizsamám.
- Hú ezt nagyon beüthetted, mert elég nagy dudor keletkezett - húzott tovább és a szöveten keresztük futólag megsimizte a piramis csúcsát. - Lássuk csak, azt hiszem elsősegélyben kell részesíteni.

Megfogta a pizsimet és végre kiszabadította a "betevőjét" - ahogy később elnevezte, merthogy a napi betevő kis élvezethez nélkülözhetetlennek ítélte a továbbiakban.
- Ó jajj! Ez óriási! Nem tudom, le lehet-e lohasztani egyáltalán - rémüldözött, a választott szerepe szerint, kis ápolónőm.
- Drága nővérke próbálja meg legyen szíves - mentem bele a játékba.
- Fogjunk hozzá, bár nem lesz egyszerű. Először is eltávolítjuk ezt a felesleges ruhadarabot.
Miután a nadrágom is az ágy mellett landolt, visszaült a combjaimra, majd óvatosan előre hajolt és megcsókolt. Először értünk össze teljesen meztelenül. Hihetetlenül jó érzés volt, ahogy közelített a szám felé, csípőjét megemelte, szeméremszőrzete végigcirógatta péniszem. Haja sátorként vett körül bennünket. Jó volt beletúrni csók közben.
- Most pedig ellátjuk a sebesülésedet. Szeretném, ha lazítanál, és legalább annyira élveznéd a dolgot, mint én, csak előbb elrendezem a hajamat, hogy ne zavarjon közben.
- Oké. Tied a pálya. - vettem el a kezeimet. Ő pedig felült, hátra simította a haját, majd összegumizta. Miközben a hajával volt elfoglalva, megcsodálhattam gyönyörű testét. Azt hiszem, órákig tudtam volna csak nézni, bár akkor se vésődhetett volna belém jobban az a kép, ahogy térdel a combjaim felett, haját igazgatva. Ez a lány más. Éreztem. A kedvessége, a közvetlensége, az olvasottsága, a szépsége már délután is lenyűgözött. Most pedig adni készült nekem. Láthatólag nem félszívvel. Szinte semmit sem tudtam még róla - és később is csak keveset árult el magáról. De most éreztem először, hogy az enyém. Nem fizikailag. A lelkét készült nekem adni. Mint ünnepnapokon, mikor szépen felöltözünk a magunk és mások tiszteletére, olyan volt a készülődése, bár ruha egy szál se volt rajtunk. Tudtam, ott és akkor, hogy ezt az estét, benne ezzel a pillanattal örökké őrizni fogom. Az egész helyzet annyira hihetetlen volt, már a kezdetektől, ahogy beszáguldott az életembe alig egy nappal ezelőtt. Ha az utcán látom, sosem lett volna bátorságom még csak megszólítani sem.
- No akkor lássuk csak a kis betegünket. Hol is fáj?
- Már szinte mindenütt nővérke... - suttogtam, szenvedőre véve a figurát.
- Akkor először megszüntetjük itt... - és kaptam egy röpke csókot. - Meg itt is... - és finoman végigpuszilgatta a nyakamat, a vállgödrömig. Épphogy bőrömhöz érintve ajkát vándorolt lejjebb körbenyalogatta, óvatosan megharapdálta a mellbimbómat. Nagyon gyengéd volt. Ezek az alig érintések szinte kihegyezték az érzékeimet. Behunytam a szemem és rábíztam magam. Kicsit lejjebb csúszott, belenyalt a köldökömbe, közben a mellei súrolták ágaskodó szerszámomat. Beférkőzött combjaim közé, és kezével, szájával simogatta, puszilgatta őket egészen combtőig, de onnan nem jött tovább. Iszonyatosan fel voltam húzva.

- Fáj még?
- Már csak egy helyen, de ott minden eddiginél jobban - nyögtem, vagy inkább hörögtem, mert nem igazán voltam már magamnál.
- Jó, akkor mindjárt megnézem, mit tehetek...
Kezeivel térdeim felől kétoldalról közelített, lassan, épphogy hozzám érve. Éreztem leheletét a makkomon. Óráknak tűnt mire felértek kezei, pedig csak pár pillanat volt. Egyikkel finoman végigsimította, majd morzsolgatni kezdte a heréimet, másikkal óvatosan megfogta férfiasságomat, és apró puszikkal illette a makkom. Egyszer kétszer kidugta a nyelvét, és megnyalintotta, míg végre ajkai közé vett. Nyelvével simogatta, miközben kezei is fokozottan keresték örömöm. Nem kellett sok már.
- Vigyázz, mindjárt jövök - már csak ennyire tellett erőmből, mielőtt végleg megadtam volna magam. Remegő, lüktető rudamat kivette a szájából, és kézzel veregette tovább, olykor oldalról bekapva a makkot. A második harmadik ilyennél, nem bírtam tovább... reszkető inakkal, őtt magamhoz ölelve, élveztem.
Óvatosan simogatott tovább, míg meg nem nyugodtam. Kezét ajkát immár "veszélytelenebb" tájakon éreztem. Aztán odabújt az oldalamhoz és csak egyik kezével simogatott.
- Meg vagy?
- Meg... Szédületes vagy.
- Menni fog most már az alvás?
- Igen, azt hiszem.
- Nem baj?
- Mi?
- Hogy így letámadtalak. Már az első pillanatban láttam, hogy tetszem. Azt hittem, tegnap este, hogy bepróbálkozol, kihasználva a helyzetet, de láttam, tartod a szavad. Ez a mai délután, meg este pedig olyan szép volt. Egyébként nem szoktam fiatalabb fiúkkal kezdeni, de valahogy más vagy mint a korosztályod. Amikor hazafelé jöttünk és beléd karoltam, olyan helyes voltál. És kiterveltem ezt a kis merényletet.
- Hazudnék, ha azt mondanám nem fordult meg a fejemben. Tudod nem sok barátnőm volt még, és eddig mind elszaladt, nem tudom mitől ijedhettek meg.
Másfél hete hagyott el az előző... valahogy mostanság semmi se jött össze... ami a letámadást illeti, ezt csak te kezdeményezhetted... akármi is lett volna, a szavamat tartani szoktam.
- Van ez így, engem két év után hagytak el.
- Hmmmm.
- Hoppá itt valami folyik!
- No akkor törölközzünk csak meg gyorsan - az ágy mellől felhorgásztam a pizsinacimat, beáldoztam az ágynemű helyett. Aztán letusoltunk, és mentünk aludni, mert másnap korán kellett kelnem. Összebújva, egy jóccca csók után elaludtunk. A reggel úgy talált bennünket, egymás karjaiban. Olyan jóleső érzés járt át, ahogy Nórára néztem, teste melegét magamon éreztem.
Bármennyire is nem akaródzott kibújni mellőle, várt a munka. Így aztán még egy kis puszit adtam a fülcimpájára és elrobogtam dolgozni.

Valahogy nem tudtam összpontosítani a feladatokra, folyton Ő járt a fejemben. Vártam már, hogy este újra lássam, hogy megölelhessem. - Ha lett volna akkoriban mobiltelefon, percenként felhívtam volna. - Hazafelé kicsit előbb szálltam le a buszról, berobogtam a virágos barátomhoz egy szál vörös rózsáért. Reméltem kedveli. Izgatottan siettem haza, hogy újra lássam. Kulccsal nyitottam az ajtót, a virágot gyorsan elrejtettem az előszobaszekrény tetejére. Épphogy félig lehámoztam magamról a dzsekim, mikor mosolyogva megjelent.
- Szia, végre. - Szólt és átölelt.
- Szia - feszengtem félig levetkőzve. Ahogy átkarolt, moccanni se bírtam. - Hmmmm mennyei illatok terjengnek. Lehet-e kapni egy kis kóstolót?
- Lehet... - válaszolta kicsit csalódott képpel, és elindult a konyha felé. Végre megszabadultam a kabáttól, és utána lépve megfogtam a kezét, megamhoz húztam és megcsókoltam.
- Én ilyen kóstolóra gondoltam...
- De egy kis...
Tovább nem mondhatta, mert a nyelve mással volt elfoglalva ismét.
- Az első fogás kiváló volt! És milyen jól néz ki!
Hálás volt a bókért, ölelkeztünk még egy kicsit, majd beinvitált a konyhába. Szépen megterített asztal és jóféle rakott krumplival várt.
- Elfelejtettem kezet mosni, mindjárt jövök.
- Oké, de siess, el ne hűljön, akkor vettem ki, amikor hazaértél.
Gyorsan kezet mostam, elővettem a virágot a rejtekhelyéről és visszalopakodtam. Háttal állt az ajtónak, épp a kenyeres kosarat tette fel. Mögélopóztam, bal karommal átöleltem, belepusziltam a hajzuhatagba nyaktájékon, jobbommal pedig elévarázsoltam a rózsát.
- Ezt neked hoztam...

Egy köszit rebegett, hátrahajtotta a fejét a vállamra és megpuszilt. A virágot beállította egy vázába és az asztalra tette. Vacsi közben sokszor pillantott rá. Megvallom, jómagam inkább a kulináris élvezeteket helyeztem előtérbe. Majd együtt gyorsan rendbe szedtük a konyhát. Amikor az utolsó tányér is a helyére került, hirtelen nem volt több tennivaló.
- Mit szeretnél csinálni ma? Sétáljunk el moziba, vagy inkább naradjunk itthon.
- Inkább maradjunk. - Mondta némi töprengés után. - Érdekes pasi vagy, beszélgessünk inkább.
Feltettem egy Piramis lemezt, leheveredtem az ágyra, ő mellém feküdt, fejét a vállamra tette, bámultuk a plafont és ott folytattuk, ahol tegnap abbahagytuk a mesélést. Főleg ő kérdezett és én meséltem. Az én kérdéseim elől rendre kitért. Olykor váltottunk pár csókot, de egyikünk se ment ennél tovább. Nem kellett kapkodnunk, hisz mindketten tudtuk hogy mienk az este. Az egész olyan nagyon szeretetteljes volt, egymást melengette két "viharvert" lélek. Őt a nagy szerelme hagyta el, én pedig nem tudtam magam mellett tartani senkit. Egymásra találtunk. Jó volt így lenni. Még frissek voltak a gyerekkori élményeim, volt bőven téma. Még nem ejtett földre az élet, voltak tervek. Ezekről beszéltem neki. Ő olykor belekérdezett, olykor véleményt mondott. Így múlt el a délután. Észre se vettük, hogy elszaladt az idő.


Folyt. köv.