A park ma este csöndes és nyugodt. A fák, bokrok árnyéka valahogy mindig lehangol ebben az átkozott lámpafényben. Park! Ember alkotta természet a betondzsungel közepén. Vajon a természet e az amit ember alkotott, még ha a természet által is?
Most sem gondolkodom ezen tovább. Leülök a jól karbantartott padra és élvezem a néma sötétséget.
Kabátom jobb zsebébe nyúlok a fél doboz cigimért ,aztán a balba öngyújtóért. Nem találok, pedig mindig itt tartom. Halkan káromkodok, aztán megadó sóhajjal magam mellé teszem a használhatatlan paklit.
Lecsukott szemmel játszom a fantáziám képeivel. Mi lenne ha épp mögöttem óvakodna valami veszedelmes dög, nem kellene szörnynek lennie, elég egy éhes tigris is... valószínűleg észre sem venném csak mikor elkapna. Elmosolyodom, nem tudok félni a horror - sablontól. Sosem megy.
Megborzongok a hirtelen érkező metsző széltől, összehúzom magamon a kabátot. Halk, sietős lépteket hallok. Gazdájuk középkorú, mégis fiatalos nő. Barna szövetkabátot, hozzáillő magas szárú csizmát, táskát visel. Legalábbis én ennyit látok. Fekete haja valamivel válla alá ér ,gömbölyded arcán kevéske smink nyomai.
Nem visel fülbevalót vagy nyakláncot. Majdnem elhalad mellettem, mikor utánaszólok.
- Elnézést, van tüze? – átfut rajtam a vágy a vérre. Sosem tartottam bűnnek a gyilkolást. Voltaképpen mi is az?
Vadász és préda kecses játéka. Élvezet, az egyik félnek mindenképpen. A vadásznak büszkeség és felszabadulás. Főként az utóbbi. Tudni, hogy a test nem akadály mondjon bárki bármit. A hús az hús és valójában élettelen. A lélek börtöne, de én sosem gyilkoltam azért hogy megszabadítsam. Engem maga az áldozat érdekel. Minden ember érdekesen egyénivé válik mikor rádöbben: ez az utolsó perc. Én mindig hagyom az áldozatot erre a tényre rádöbbenni. Ott az a pillanat, mikor megszűnik az ellenkezés, leblokkolnak az ösztönök és a tudat. Akkor kell megtenni...
- Persze. - hirtelen belémvillan, hogy ez a nő még él. Elhúzom a számat, még hátravan a java.
De már tudom, hogy megint eljött az idő.
Nekem megint, neki már.
Hát nem furcsa? Préda mindenki csak egyszer lehet, vadász akárhányszor. Különös.
Mosolyogva húzom elő a kést. Csak egy lépés és megint...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Az angyalok városa előtt a hegy lábánál egy apró tó volt, amelyből folyók áramlottak ki és vezették le a vizét a tengerbe vagy éppen egy másik tóba. Itt állították fel a különítmény vízi erejének központját. Ez csupán egy-két fa mólóból és dokkból állt. A vízi erő pedig csupán ötven-száz kajakból és kisebb csónakokból.
Egy ideig csodálattal bámulta a lány természetesen gyönyörű arcát, majd közelhajolt és megcsókolta. Az éjszakai félhomályban a férfi felmászott az ágyra és a lány fölé térdelt. Lassan levette róla a párducbőr melltartót és a melleit kezdte csókolgatni...
Hozzászólások
A mészárlást nem szó szerint értettem, hanem arra céloztam vele, hogy leírhattad volna, hogy s miként végez legújabb áldozatával...