Sivatag

Leparkolok az országúti cirkálómmal, és bemegyek a bárba. Egy elhagyott amerikai félsivatagos falu lepukkant vendéglátóipari egysége. Az asztaloknál csöndes beszélgetés, mindenféle ember. Csupa jámbor cowboy meg szelíd motoros, néhány jobb napokat látott üzletember, kamionsofőr, egy - két biztosítási ügynök. Néhány főiskolai hallgató a közeli városból. A lányok viszont nem akárkik. Nem valami olcsó bártündérek, ez egy ismerkedő hely. Olyan nők jönnek ide, akik szeretnék jól érezni magukat, akár csak a társaság, akár némi szex útján. Az udvarlás nemcsak egy perc, és nem csak egy összeg, lehet sikertelen is valaki, vagy fűzhet egy lányt akár hetekig. Nem is kell ÉRTE fizetni, sőt nem is szabad, maximum az udvarlás amúgy is velejáró költségeit. Érdekes módon a hely nagyon elismert, és igen diszkrét. A falu speciális törvénye szerint, aki itt látja meg a feleségét vagy a férjét összejönni valakivel, nem lehet érte dühös, inkább csak elgondolkozhat, vajon miért kényszerül rá a partnere, hogy itt keressen magának örömet.

Aki ide jár, titokban tartja a bárt, ami ugyan kissé nehézkessé teszi, hogy új arcokkal teljen meg, de legalább nem züllik el az egész. Most valami könnyedebb szórakozás után nézek. Rendelek, és leülök egy asztal mellé. Jóképű fickó vagyok, inkább én szoktam válogatni, sőt nem is "adom magam" valami könnyen. Két nő is felém kacsintgat. Az egyik egy alacsony lány, vállig érő szőkésbarna fürtökkel, a másik világos vörös, egészen hosszú hajú. Mindkettő jól néz ki. A vörös közelebb húzódik, de ő nem tetszik annyira. Borzasztó dekoratív, de csak a megszólalásig. Többször próbált már közeledni felém, de még sosem voltam vele. A szőkésbarna igen érdekes. Mintha most látnám itt először. Elég szomorú tekintete van, nem is nagyon hívja fel magára a figyelmet, csak én vettem észre, hogy rám nézett. Odamegyek hozzá, és megszólítom. Mosolyog, maga mellé enged, beszélgetni kezdünk. Kellemes, tiszta hangja van, formás ajkait nemcsak nézni érdemes, hanem hallgatni is. Miközben apróságokról társalgunk, rutinosan végignézem az alakját.

Nagyon tetszik nekem. Arca karakteres, mégis puha, smink épp csak finoman. Nyaka hosszú, íve szép, Kerek, nem nagy mellei vannak, dereka vékony. Ahogy lopva az asztal alá pillantok, látom a szoknya alól előbújni karcsú lábait. Barna szemeiben feloldódik az enyhe levertség, ajkai egyre többször nyílnak mosolyra. Én is tetszem neki. Hosszan beszélgetünk. Időnként megpróbálok hozzáérni. Nem húzódik el. Képzeletünk közben a városban kószál, elmeséljük élményeinket az ott látottakról. Kiderül, hogy most jár erre először. Burkoltan megpróbálom megkérdezni, honnan tudott erről a helyről, és hogy tudja-e, hogy mik történnek itt. Nagyon furcsa válaszokat ad, nem leszek tőle okosabb. Valami olyasmit, hogy él egy jó ismerőse a faluban, és mivel érdekelte a város is, tegnap ott járt. Végül kérdésemre azt is elmondja, azért szomorú, mert el kell hagynia ezt a nyugodt környéket, már holnapra haza kell mennie, ahol csak a munka és a rohanás várja.

Megkérdezem merre tart, mert nekem még ma éjjel be kell mennem a városba. Szívesen elfogadja az invitálásomat, azt mondja úgysincs semmi poggyásza, akár indulhatunk is, ő úgyis csak a másnap hajnali busszal tudna menni. Valahogy az az érzésem, hogy rossz nőt választottam, ha szeretkezéssel akarom befejezni ezt a napot. Azonban igen jót beszélgettem, és jól is éreztem magam. Ahogy beülünk a kocsiba, úgy érzem jó, hogy így alakult. Az úton egy teremtett lélek sincs, a fényszóró mesze megvilágítja az aszfaltot. Az autó halkan siklik a feketeségben, mindig egy kis világossággal borítva el, ami elé kerül, hogy aztán mögöttünk ismét elnyelje a sötét éjszaka. Időnként oldalra nézegetek, szótlanul az utat figyelő gyönyörű utasom vonalai kicsit elvonják a figyelmemet. Egyre többször találkozik a tekintetünk.
- Térj le itt... - súgja a fülembe, a "Crystal Oasis" táblára mutatva, miközben bal kezét a vállamra helyezi. Engedelmeskedem neki. Nagyon szép az oázis. Mindenfelé fák nőnek, amelyek éjszaka is kellemesen a völgyben tartják a száraz vidékről éjszaka elillanó meleget.

A közepén egy kristálytiszta vizű, csillogó tó is van, innen kapta a nevét. A vízparton állunk meg. A tó felett leheletnyi vékonyságban köd ül meg, jelezve, hogy melegebb, mint a környezete. Leállítom a motort, a fényszórót is lekapcsolom. A Hold majdnem teljes pompájában ragyog, fénye halványan tükröződik a tükörsima vízen. Kilépünk az autóból. Szavak nélkül szembeállunk egymással, és átölelem.
- Mielőtt hazamentem volna, ki akartam próbálni ezt a bárt. Nem gondoltam, hogy ilyen izgató pasival hoz össze a sors. Az utolsó szót már ki sem mondja teljesen, ajkai az enyémhez tapadnak, szenvedélyesen megcsókol. Viszonzom a gyengéd játékot, szívesen kóstolgatom a bárban elfogyasztott gin tonicot a szájáról. Nagyon ügyesen, érzékien és szenvedélyesen csókol. Teljesen elzsibbadok tőle. Még fel sem ocsúdok abból a csodálkozásból, hogy az imént arra kért térjek le a völgy felé, máris forró ajkain csüngök, ízlelgetem édes csókját, és kezeim karcsú derekán játszadozhatnak.

Karcsú teste hozzám simul, lehelete nyakamat cirógatja. Ujjait érzem mindenütt, egész testemen. Kalandozni kezdek, puha bőrét megszabadítom a ruhafogságból. Pár perc múlva ott állunk, egymással szemben, meztelenül, izzó testtel, tele szenvedéllyel. Magamhoz ölelem partnerem derekát, és rámosolygok. A Hold kékes fénye az arcán és a mellének szépívű vonalán játszadozik. Alul érzem ölének forróságát, férfiasságom alig fér el kettőnk között.
- Nagyon szép vagy... - Lihegem, és válaszként egy mosolyt kapok, meg egy kósza gondolatocska apró mozdulatának megnyilvánulását. A csinos arcocska a tó felé int, majd a hajfürtök alól mosolyog vissza. Bólintok. Rohanni kezdünk. Kézen fogva, szinte repülve tesszük meg azt a pár métert. Egyenest bele a vízbe. Sokkal hidegebbre készültem. Lábamat a finom homok csiklandozza, a hűs víz épp csak kellemesen ér hozzám.

Nevetve haladok előre az egyre mélylő tóban, fél kezemmel véletlenül sem engedve azt a törékeny kis kezet. A mellig érő vízben állunk meg, és szorosan összeölelkezünk, egy forró csókban. Kicsit lihegünk a hűs víztől és a hirtelen futástól, de nagyon jól esik a kapkodó csók, mely egyre vadabbá válik. A törékeny vékony lány is szinte fellök. Teste még így is forró, a víz nem bírja lehűteni vágyainkat. Ahogy hozzám simul, mozogni kezd. Combjai közé veszi a lábamat, hasa a férfiasságomat masszírozza. Megmarkolom kemény fenekét, segítek neki. A víz, mint valami puha, hűvös bársony vesz minket körül az éjszaka sötétjében, a karcsú test mozog a karjaimban, a csöndet csak élvezetünk halk hangjai törik meg. Hosszú percekig csak ez a lassú, hideg - forró játék minden, ami leköti a figyelmemet. Lágy és lassú ritmus, mely a végletekig fokozza vágyainkat, és a gyönyör felé úsztat minket. A lány egyszerre csak a nyakamba kapaszkodik, mindkét lábát felhúzza.

Egy forró csókkal felemeli a testét. A vízben alig érzem könnyű testének súlyát. A fülembe súg valamit, furcsa hangfoszlányokat, de értem mit akar. Lenyúlok és megkeresem a bejáratot. Elképesztően mohón kap utána, egy pillanat alatt körbevesz a szűk forróság. Halk sóhajjal adom át magam a gyönyörnek, alig veszem észre, hogy a lány a nyakamba harap a hirtelen magában érzett hűvös test keltette vad érzésektől. Elképesztően forró a kelyhe. Szinte megéget vele, majdnem szétrobbanok benne, a hirtelen betóduló vértől. Testtelen lebegés kezdődik, melyben a víz lebénítja minden érzékemet, kivéve azt a fantasztikus forróságot, és a szenvedélyes ajkak elképesztő csókjait. Se a saját súlyomat nem érzem, sem partnerem szorosan hozzám simuló könnyű testét. A fülem még működik, és csodálatos hangokat fog fel. Elcsukló női sóhajokat, a víz halk csobbanásait, saját leheletem hangját. Agyamat kitöltik a hangok, a csókok, a forróság, a lassú, hosszú mozdulatok által keltett földöntúli érzések. Az idő és a tér megszűnik, mindent elönt a gyönyör.

Az a csodálatos test még egy utolsót mozdul, majd teljesen a nyakamba kúszik, és egy halk sikoly közben mindenütt ritmikusan megfeszülve összeszorít. Hosszú pillanatok az örökkévalóságból. Érzem a gyönyörét, felfogom az apró rezdüléseket. Egészen magasra röpít az érzés. Ahogy neki múlik a csoda, nekem a maximumig fokozódik. Amikor teste ernyedten zuhanna vissza a karjaimba, "valami" az útját állja, keményen beléhasít. Szinte teljes hosszában magába fogad. Ez az! Oly csodás! Elvesztem az uralmamat, megmarkolom a finom derekát, és még egyszer magamra húzom. Abban a pillanatban elönt a gyönyör, immár én is repülök. Az utolsó pillanatban térek vissza a gyönyörből, majdnem felborultunk. Sikeresen megtalálom az egyensúlyt, de jócskán felkavarom a sima vizet. Alig állok a lábamon. Partnerem kábán csüng a karjaimban. Magamhoz ölelem, összegyűjtöm erőimet, és kisétálok vele a partra. Leterítem a füvön, a kocsiból kikeresek néhány pokrócot, és visszatérek hozzá.

Még ébren van, némán egy erőtlen csókkal üdvözöl. Úgy döntök, pihenünk egy kicsit, mielőtt továbbmennénk a városba. Az ismét sima tavon a Hold fénye tükröződik, felettünk milliónyi csillag. Még érzem a szeretkezés mámorító meleg illatait, testemen a jóleső zsibbadtságot. A gyönyörű nő a karjaimban piheg, nem szól semmit. Még egy darabig csodálom testének finom vonalait, aztán én is végignyúlok a puha növényzeten. Minden elsötétedik egy pillanatra. A fejembe tompa, kellemetlen érzés hasít, már - már fájdalmas. Mindig ez van. Amikor a Brain - Computer Contact Helmet csatlakozói elválnak az agyamba ültetett Digital - Brainwave converterektől, hirtelen sikítozni kezd néhány idegsejtem, és jó pár másodpercig tart mire magamhoz térek. Már megszoktam, de nem kellemes. Már megint hibásan működött a program. A nő időnként spontán változtatta a hangszínét, meg időnként érthetetlen dolgokat beszélt. Rutinosan bezörgetem az ősrégi döglassú 4Mbit/sec-os műholdmodemet, és elkezdem keresni a frissítést, hátha már megírták.

A mi cégünk fejlesztette ki az első működőképes (és nem halálos kimenetelű) ember - agy kapcsolatot létrehozó eszközt, 2013-ban. Azóta mindenki erre akar szoftvert írni, és az egész cég gazdag, mármint a főnökök. Kezdek rájönni, hogy ez az egész hülyeség. Mostanában már csak erotikus túrákra használom, azt is csak azóta, amióta a barátnőm elhagyott a munkám miatt. Nagyon nehéz megállni, hogy ne a virtuális gondolatok közt töltse az ember az életét, és engem is szállítottak már kórházba, mert két napig csak a "gondolatvilágban" étkeztem és ittam. Nem akarom hogy a fiam így éljen. Már ha egyáltalán lesz nő az életemben azok után, hogy egyfolytában csak gondolati síkon szeretkezem. Egy többször elvetett gondolat most végre manifesztálódik bennem, hirtelen mozdulattal a sarokba vágom a sisakot. Kitépem a falból a számítógép csatlakozóját. A rendszer jól nevelten összeomlik. Egy kis friss levegő meg egy séta nem ártana. Felveszem az oxigénmaszkot és a védőruhát, és beindítom a zsilipet. Az ajtón kilépve már megint elfog a szorongó rossz érzés, amely minden "gondolattúra" után gyötör: itt a Marson sehol egy hangulatos bár, vagy Crystal Oasis.