Silent War

1. Napsütötte Sevilla

Az 1872-es ashenvale-i háború több mint 18000 bátor katona életét követelte, mely egyetlen célt szolgált, a haza biztonságát. A hatalmas Dread tank masszív teste egyszemélyes állatcsordaként robogott át vastag lánctalpaival a csatamezőn, mely inkább a pokol kénköves bugyraira hasonlított, mint az egykori földi paradicsom egyik látványos tisztására. A háború kimenetelét illetően még most sem tudjuk eldönteni, hogy ki győzött, hiszen az ellenség kémei és ügynökei jelen pillanatban is egy romos ház sötét ablaka mögül fürkészi a gyanútlan embertömeget, a győzelem reményét kutatva.

Ekként elmélkedett Tim Holden a sevillai kisváros múzeumában, a kiállított háborús képeket nézegetve. Nem volt nagy a galéria, egy közepes méretű világos teremben állították fel, bár a megkopott kolostori stílust idéző járólapok arról árulkodtak, hogy annak idején itt egy tiszteletbeli család élt, kiket valószínűleg a háború rettegett zaja űzött el a városból. A tágas emeletre vezető utat lezárták, mégis kényelmesen el lehetett nézelődni a galériában. Az üvegezett ajtó mellett a tárlatvezető kapott helyet, egy vaskos tölgyasztallal, melyet valószínűleg a háború előtti időkből őriztek meg. A tárlatvezető eme barikádja mögül figyelte a nézelődő embereket, szemét résnyire összehúzva csendben fürkészett. Lófarokba kötött fekete hajának két tincse az arca elé lógott, keskeny lencséjű szemüvege vészjóslóan villogott a beáradó napfényben. A terem közepén egy magas üvegvitrin árválkodott, melyben egy piszkos műanyagbábú kapott helyet, az akkori katonai öltözéket és kézifegyvereket hirdetve.

Az idő kora délutánra járhatott mikor Tim Holden kilépett a szűk sevillai utcára. Az emberek nyüzsgő hangja, a magas homokszínű homlokzatok és a közeli muzsikaszó hangulatossá tették a La Merr utcát, annak ellenére hogy a háború idején a legveszélyesebb zónának nyilvánította a hadsereg. Bombák ezrei csapódtak be, a füstölgő romok csípős mérgező füsttel lepték el a környéket. De a civil háborúnak vége lett, az élet visszatért. A hűs-árnyas utca szűk magasában a házak között szárítókötelek feszültek, rajtuk színes ruhák száradtak a lenge szélben.

Tim mosolyogva indult a Merina tér felé. Talán a vidám nyárias idő derítette jó kedvre, talán az, hogy a csinos tárlatvezető hölgy érdeklődve körbevezette a galériában. Valóban ritka eset, hogy Lara egy férfi után ekkora érdeklődést mutat, hiszen a munkájának élt egész életében. Tim leginkább saját magán lepődött meg, mikor randira hívta Larat.
A La Merr utca kanyargós kőlépcsői meredek ösvényként vezetett a macskaköves Merina tér felé.


2. A nap 19-edik órája

Tim Holden, speciális osztag, kettes egység, Aranysas díjjal kitüntetve. Ez a rövid ám tiszteletteljes szöveg állt egy rézbarna pecsételt levélen, melyet a hadsereg állított ki kizárólag a legjobb katonáknak. Tim lakása olyan átlagos volt, akár a sarki fűszeresé, egy emeletes ház egyik lakását tudhatta magáénak, szegényes bútorzattal berendezve, csak a legszükségesebbek kaptak helyet, az amúgy is szűkös lakásban. Balra a nappali, középpontja egy levelekkel borított kávézóasztal, körülötte két fotel, a faburkolatos kandalló előtt pedig egy piros szőnyeg. Jobbra a konyha, melyet a nappalitól csak egy bárpult választotta el, sorba rendezett poharak és tányérok, valamint 3 bárszék köszöntötte a betoppanó vendéget. A konyha mellett egy ajtó mely a fürdőbe vezetett, a szembelévő falon, a nappaliból pedig a hálóba lehetett eljutni. Tim a kicsiny erkélyre ment, amelyen még egy szék sem fért volna el, de a Merina térre néző balkon lélegzetelállító látványt nyújtott. A tér közepén a Merr torony vékony törzse nyújtózott a felhőtlen ég felé, körülötte egy kisebb körben az árusok állították fel pavilonjaikat, és mindezt az épületek szabályos gyűrűje vette körül. A naplemente az izzó parázs színeire festette az idilli város látképét. Tim a fürdő felé indult, hogy felkészüljön az esti találkozóra.

Ezzel szemben Lara, aki egy kicsit messzebb lakott Sevilla belvárosától, még a könyveit rendezte a hatalmas polcokon. Az otthona inkább egy irodára hasonlított, a redőnyös ablakok alatt fém irattartó szekrények, balra könyves polcok, jobbra egy íróasztal, melyen egy lapos monitor fénye világította be a sarkot. Mobiltelefonja csipogására lett figyelmes.
- Megkapta az információkat? –kérdezte egy rekedt hang a készülékben.
- Igen uram, az ügy szépen halad a megszokott ütemében.
- Rendben. Ne okozzon csalódást. – fejezte be a hang a beszélgetést. Lara a telefont a kanapéra dobta, és elindult a hálószoba felé.

A Nachos étterem boltíves bejáratánál találkoztak pontban 7 órakor. A meleg nyári alkonyatban a Nachos halvány-meleg fényei mesebelivé változtatták a csendes udvart, ahol az emberek már áhítattal várták az ínycsiklandó vacsorát.


3. Az aranyszál

Sötét árny suhant át a szűk sikátorok nyirkos falai közt. A fürgén mozgó kecses alak könnyedén ugrott egy kuka tetejéről a tűzlépcsőre, majd az épület tetejére. Egy szűk ablakból családias fény áradt a mély éjszakába. Az alak fejjel lefelé lógva kukkantott be az ablak felső sarkából, majd hirtelen felkapta a fejét hogy körülnézzen. Vékony, keretezetlen szemüveglencséjén megcsillant a nyugvó nap arany fénye. Gyors léptekkel szaladt a cserepes tető gerincén, hogy magasabbra jusson. Egyik épületről a másikra ugrott, majd ruhaszárítókon csúszott a célja felé. Övéről egy vékony számítógépet húzott le, mely nem volt nagyobb egy mobiltelefonnál. Zöld led villogott rajta, mely új üzenet érkezéséről tájékoztatta. A miniszámítógép oldalából előhúzott egy műanyag ceruzát és a képernyőt kezdte böködni vele. Kis idő elteltével felhúzta szemöldökét, majd visszacsúsztatta a gépet az övébe. Megigazította combjához erősített tolvajkését, majd gyors iramban igyekezett az egyik sikátor kijárata felé.

Fény szűrődött át a sárga kopott taxi ablakain, lomhán döcögött a Nachos étterem felé Tim Holdennel a hátsó ülésen. Az autó lassan kanyarodott be a macskaköves útra, majd pár percnyi menet után megállt a bejárat előtt.
- Köszönöm a fuvart. - mondta Tim, és pénzt vett elő a tárcájából.
A gyilkos ekkor osont ki a sikátor sötét zugából egy oszlop mögé. Tim kifizette a taxist és kinyitotta az ajtót. Az árny közelebb osont a sarkon felállított hirdetőtábla fedezékébe, kezét a kés markolatán tartva.

A taxiból kilépve, Mr. Holden becsukta maga mögött az ajtót, és az étterem felé fordult. A sötét alak a taxi mögé szaladt és várta a pillanatot mikor csaphat le áldozatára. Lélegzetét visszatartva koncentrált, készült hogy nekirugaszkodjon, és egyetlen szúrással a tarkón, földre terítse a célpontot, majd fürgén tovább suhanjon az étterem mögötti udvaron, egészen a Sevillai sikátorok labirintusába. Izmai megfeszültek, határozott mozdulattal nekirugaszkodott...

- Szia Lara. - Üdvözölte Tim a hirtelen felbukkant hölgyet, s elindultak a terasz felé, mit sem sejtve a füstként megsemmisült veszélyről.

4. Az eső édes íze

A vacsorát illetően a vendégeknek kifogásuk sem lehetett, az ételek mind ízletesen és ínycsiklandóan voltak elkészítve. A pincérek fekete lapos kalapot viseltek, fehér ingük bal zsebében vörös díszzsebkendő, széles vörös spanyol öv tartotta sötét nadrágjukat. A tálalás is hasonlóan elegáns volt, mint a személyzet öltözete. A zöld terasz találó név volt, mindenhol virágok és növények díszítették a kertet, az asztaloknál ülő vendégek otthonosan érezhették magukat a kellemes környezetben. Tim és Lara a kert alacsony téglafala mellett kapott asztalt, elölről és hátulról vékony nádfal paraván választotta el a kuckót a másiktól. Hangulatos narancsfényű lampion foszforeszkált a téglafalról, körülötte pedig zöld futónövények törtek a tető fele.

- Hogy kezdődött a művészet iránti érdeklődésed? - ismerkedett Tim.
- Apám régészként dolgozott a civil háború után, és a romba dőlt városok után kutatott több-kevesebb sikerrel. Neki köszönhető sok hasonló kiállítás és múzeum, mint ahol most dolgozom.
- Apád is harcolt a háborúban?
- Mint mindenki. - mondta kissé szomorúan Lara. Az egész családom harcolt a háborúban. Sajnos csak ketten éltük túl az ütközetet. A húgom most biztonságban van Barresben.
- Sajnálom, ami történt. Tudom milyen érzés. Én is szolgáltam a seregben.
- Kérlek, beszéljünk másról. - érzékenyült el Lara.

A nap már eltűnt a horizonton, de még nem volt sötét, mikor a két fiatal elhagyta a Nachost. Az égbolt keleti felét sűrű szürke felhők borították, de a nap felől már érkezett a tisztító fuvallat. Beszélgetésük során Tim közelibbnek érezte a lányt, hisz olyan sok közös volt bennük. Mindketten a háborúban váltak elkeseredetté és magányossá. Kézen fogva sétáltak a kavicsos sétányon a tengerpart mellett. Mikor a kikötőből induló főutcához értek, mely egyben a város ütőere volt, bekanyarodtak a Merina tér felé. Az út közepén járhattak mikor a magas szürkés házak között, a macskaköves úton meleg szellő fújt át, s elkezdett szemerkélni a nyári eső. Tim és Lara ez egyik kapualjban álltak meg. Egymás szemébe néztek mosolyogva, arcukon csillogó esőcseppek gurultak le. A két fiatal ajkai forró, édes csókban egyesültek, a tiszta cseppek arcukról az ajkaikra, majd a nyakukon csordogált végig.

Tim Holden lakását csendes félhomály borította, csak a hálószobából szűrődött ki halvány fény. A vékony fehér lepedő alatt két izzó test forrt egymásba, vad ölelkezés karmolás és gyengéd harapdálás kíséretében.


Folytatása következik