Rokon lelkek

“Ez teljes őrültség! Nem szabadna ezt csinálnom!” -gondolta Andrea miközben bejelentkezett a csevegőszobába. Végig görgette a felhasználók listáját. “Talán nem is lesz itt.”-gondolta a lány. De ott volt. És pár másodperc alatt észre is vette a jelenlétét.
 
“Őrültség! Ne válaszolj! Csak jelentkezz ki!”- sikította a józan énje, de a másik fele -ami esténként újra és újra visszahozta erre az oldalra -túl erős volt. Adrenalintól remegő kézzel gépelni kezdett:
 
Csak ennyire volt képes. A beszélgetés a férfival egyszerre volt rémísztő és borzongatóan izgalmas. Vágy öntötte el az ágyékát ahogy a józan énje feladta a küzdelmet. Folytatta az írást:
 
 
 
A mellbimbói duzzadni kezdtek miközben felidézte a nap eseményeit: az egy órás utat a város túlsó felében levő postahivatalba ahol csak egyszer járt életében, amikor postafiókot bérelt egy héttel korábban. Hogy mennyire remegett amikor elővette a rekeszből az egyetlen levelet amit oda kapott. Az idegességet miközben kimasírozott a hivatalból szorosan markolva a levelet. Olyan érzése volt hogy valahogyan minden ott tartózkodó ismeri a levél titkos tartalmát és meg fog szégyenülni előttük. A megkönnyebbülést amikor elért a parkolóig és senki sem állította meg. Végül a teljes izgalmat amikor otthon kibontotta a borítékot.
A boríték a szokott, jellegtelen fehér volt. A feladási pecsét a város nyugati részére utalt, de a lány sejtette hogy az a hely legalább olyan messze esik a férfi valódi lakhelyétől, mint az ő általa használt postahivatal a sajátjától. A levél szövege sem üdvözlést, sem lezárást nem tartalmazott, csak tömör utasítások sorozatából állt.
Az első oldalon útirányok sorakoztak. Délnek ki a nagyvárosból, az autópálya fizetős szakasza után északnak és nyugatnak vezető másodrendű utak…. Ezek a látszólag unalmas instrukciók erős erotikus töltettel bírtak Andrea számára. Annak aki nem ismerte az esti csevegéseiket, csak egy túlbonyolított, illogikus módnak tűnt egy másfél órás út hosszának duplájára növelésére. A lány azonban tudott a sorok közt olvasni: ezek nem csak útirányt javasoltak, hanem egyben álcázást is szolgáltak. A fizetős pályára felhajtás dél felé azt a látszatot keltette hogy hosszabb útra készül abban az irányban. Jó darabig nem is fog valódi útiránya felé fordulni. 
A második oldal kicsit személyesebb volt. Ebben a férfi azt mondta el hogy a lány hogyan készüljön fel (edzőtermi shortot és edzőcipőt vegyen), mit hozzon magával (egy nagyjából két láb hosszú, két hüvelyk átmérőjű hajlékony műanyagcsövet és három méter ruhaszárító kötelet). Egy idegen talán helyesen arra jutott volna hogy randevúra készülnek, de fogalma sem lett volna az utasítások értelméről. Andrea azonban tudta és a gondolattól megborzongott.
 
Mindketten tudták hogy miről van szó. Tucatnyiszor részletekbe menően kibeszélték. 
 -írta vissza a lány remegő kézzel.
A válasz hosszú szünet után jött:
 
A férfi ezzel kijelentkezett. Andrea hosszú percekig ült még a gép előtt mintha transzban lenne, mielőtt ő is kilépett volna.
Nem kellett sok idő ahhoz hogy elkészüljön.  Az előkészületek java részét elvégezte délután a levél elolvasása után, de volt még pár apróság. Utolsóként hosszú, forró fürdőt vett hogy ellazulhasson és összeszedhesse a gondolatait. Amikor végzett, top-ot és shortot húzott, a haját egy egyszerű copfba fogta össze, és feltett egy kis alap sminket. Ezzel készen is állt. Még egyszer körülnézett a lakásban, majd felkapta a táskáját, lekapcsolta a villanyt és kiment. Az ajtó bezárásakor a művelet céltalansága miatt egy pillanatra megállt, de azután magabiztosan elmosolyodott és elfordította a kulcsot. A megszokások rabja volt.
A levegő odakint párás volt. A nyári nap ugyan már órákkal korábban lenyugodott, de a járda még mindig sugározta a hőt. Bedobta a holmiját az utasülésre, indított és kihúzott a parkolóból.
A bizonytalanság érzete gyorsan halványult benne miközben követte a megadott útvonalat. Nem arra gondolt amit az este tartogat számára, hanem gondolatban újrajátszotta az elmúlt évben az idegennel folytatott internetes csevegéseket. Az út első része maga nem volt ismeretlen, többször járt már erre. De ma este valami egészen újra készül...ma nem csak egy cél felé tart, hanem egy végzet felé. Fél óra gyorsan elszállt és elérkezett az ismeretlen kezdetéhez: a délre tartó autópályához. Fura testen kívüli érzet fogta el ahogy felhajtott rá. Tudta hogy a kapu kamerája rögzítette a rendszámát és bírságot fognak küldeni a címére, de nem lesz ott hogy kifizesse. A gondolattól valahogy tisztátlannak érezte magát, mintha kicselezte volna a rendszert.
Fogytak a kilométerek, a lány pedig megpróbálta elképzelni az eljövendő eseményeket. Barátságos lesz a férfi? Nyers? Tényszerű? És milyen lesz ő maga? Lelkes? Ideges? Nyugodt? Két felnőtt egyszerűen összejön hogy kielégítsék egymás vágyait...vagy valami...sötétebb lesz? A józan énje újra megtalálta a hangját és gyengén, szánalmasan de többször is megfordulásra sarkallta. De mindig azt mondta magának hogy van ideje meggondolni magát és folytatta az utat.
A pihenőnél tankolt és az utasítás szerint hitelkártyával fizetett. Pár kocsi állt ott, de senki nem figyelt rá különösebben. Hat mérfölddel később lehajtott az autópályáról és északnak fordult. Sok kanyar után egy kihalt, sokadrendű úton találta magát. Tíz perce látta az utolsó épületet és jóval régebben az utolsó autót. Elért az utolsó fordulóhoz: egy balra letérő földúthoz. Gondosan körülnézett lehetséges szemtanúkat keresve. Senkit nem látott, ezért ráfordult az útra. Fél mérföldnyire behajtott, majd leállította a motort és bekapcsolta a belső világítást. Se forgalom, se emberi tevékenység zaját nem hallotta miközben várt. A környező fák is sötétek és némák voltak. A lány nem igazán tudta hogy mire számítson. A szíve zakatolt és néha önkéntelenül megremegett. Talán hatalmas hibát követ el. Kétszer is beindította a motort, de azonnal le is állította.
Teltek a percek és Andrea azon kezdett gondolkodni hogy a férfi eljön-e egyáltalán. Hatalmas csalódás lenne a várakozása után. De feleslegesen aggódott. Carl ott volt. A megérkezése óta figyelte. Először azért, hogy az jött-e akit várt, utána bármiféle csapda jeleit kereste. Végül előjött a fák közül és hátulról csendesen a kocsihoz sétált. Amikor megkocogtatta az üveget, Andrea önkéntelenül megrándult.
-Andrea? -kérdezte amikor a lány leengedte az ablakot, de inkább kijelentés volt mint valódi kérdés.
-I..igen… -felelte a lány leplezni próbálva idegességét.
-Készen állsz? -kérdezte a férfi.
A lány nagyra nőtt szemmel nézett rá és képtelen volt válaszolni. Végül csak bólintott. Carl elmosolyodott, levette a válláról a hátizsákját és belenyúlt. Andrea nézte ahogy elővesz belőle egy üvegben valami folyadékot és egy rongydarabot. A férfi benedvesítette a folyadékkal a rongyot és a lánynak nyújtotta:
-Tessék! Fogd és nyomd az arcodnak!
-Mi ez? -kérdezte Andrea átvéve a rongyot.
-Kloroform. Tartsd az arcodhoz és lélegezz mélyeket!
Amikor a lány tétovázott, folytatta:
-Csak rajta! Nem teszek semmi….umm...visszafordíthatatlant amíg magadnál vagy.
A lány még egy pillanatig kétkedve nézte a rongydarabot, majd a szájára és az orrára tette. De még mindig nem tudta magát rászánni a levegővételre. Felnézett a férfira és nevetségesnek érezte magát ott lélegzetvétel nélkül ülve egy rongyot szorítva a saját arcára. “Vegyél levegőt vagy ismerd be hogy csak beszélni szeretsz a dologról és hajts el!”-mondta magának. Kicsit könnyezve tétován apró levegőt vett. Az illat émelyítően édes volt. A világ szinte azonnal forogni kezdett körülötte. Távolról érezte hogy Carl megragadja mielőtt a műszerfalra borulna és a helyén tartja a rongyot amikor a saját keze erőtlenné vált. Újabb levegőt vett és elnyelte a sötétség.
Amikor megához tért, körülnézett. Nyilvánvalóan valami építkezésen voltak. Egy nagyjából 20x30 láb méretű, apró kaviccsal borított mélyedésben feküdt, melynek négy oldalát salakbeton téglák fedték. “Talán egy épülő ház alagsora.”-gondolta. A levegőben friss föld szaga érződött. Andrea látta hogy Carl megtisztított egy téglalap alakú területet, aminek közepében egy akkora mélyedés volt amiben elfért egy karcsú emberi test. A bőrét cirógató hűvös éjszakai szélből és a durva kövekből a háta alatt a lány azonnal tudta hogy meztelen. Egy pillanatra elgondolkodott azon, hogy a férfi a levetkőztetésén kívül mást is csinált-e amíg öntudatlan volt, de nem érezte az erőszak semmi fizikai jelét. Önkéntelenül nyelt egyet majd megpróbált felülni, de nem tudott. Nem csak a kloroform utóhatása miatti szédüléstől. A csuklói és a bokái szorosan össze voltak kötve a magával hozott ruhaszárító kötéllel. A többi dolgot tartalmazó táska fél úton feküdt közte és az üreg között.  Mellette hevertek halomban a ruhái. A mocorgása felkeltette Carl figyelmét, aki éppen egy átlós vágatott ásott a központi üreghez.
-Úgy látom felébredtél! -mondta a férfi ledörzsölve a földet a kezeiről.
-Igen… -felelte jobb válasz híján a lány, majd megkérdezte:
-Hol vagyunk?
-Egy építkezésen… lakópark készül. Úgy gondoltam hogy tökéletes hely lesz. -felelte Carl mellé guggolva.
Andrea megint nyelt egyet és kikerekedett szemmel bólintott.
-Ami engem illet, részemről minden készen… Te hogy állsz?
-Én...azt hiszem én is készen… -felelte a lány bizonytalanul.
-Akkor jó! -mondta a férfi, majd felkapta és ölben a mélyedéshez vitte Andreát.
-Remélem nem veszed zokon hogy megkötöztelek. Csak nem szerettem volna, ha….komplikációk támadnak...ha túl korán ébredsz fel.
-Például az, hogy sikoltozva próbálok menekülni? -kérdezte idegesen a lány, de viccelődni próbálva.
-Valami ilyesmi… -mondta Carl mosolyogva miközben óvatosan a mélyedésbe fektette Andreát. 
Miután elhelyezte, hátralépett. A lány egyenesen felnézett az éjszakai égboltra. A hűvös föld kellemes változás volt a hegyes kavicsok után. Carl a mélyedés végéhez lépett és kikötözte Andrea bokáit.
-Eloldozol? -kérdezte meglepetten. Biztosra vette hogy a férfi azt szeretné ha ő maradna irányító szerepben.
-Csak a lábaidat. Mindjárt meglátod hogy miért…
Miután levette a kötelet, a férfi a lány egyik lábát a másik után a központi mélyedésből átlósan kifutó kis árkokba tette -lényegében széttárva őket és szabad hozzáférést biztosítva a puncijához. Andrea félig arra számított hogy a férfi ott helyben dugni kezdi, de az felkapott egy lapátot és elkezdte betemetni a bal lábszárát. A lány érdeklődve nézte a tevékenységét. Amikor a kis árok betemetődött, a férfi óvatosan megtaposva tömörítette a földet. Andrea bal lába térdtől lefelé teljesen be volt fedve. 
Carl elégedetten szemlélte a művét. Andrea láthatóan felizgult attól ami történik vele - a mellbimbói mereven álltak és egyik összekötözött kezével a combjai közt simogatta magát. Mire a férfi a másik lábbal is végzett, a lány már nem őt nézte. Fejét hátravetve nyíltan maszturbált. Carl egy pillanatra elgondolkodott a megdugásán, de azután úgy döntött hogy tartja magát a tervhez. Elkezdett kavicsot lapátolni a betemetett lábszárakra.
-A kavics súlya megakadályozza hogy behajlítsd a térdedet és kiszabadulj. -magyarázta közben.
Andrea válaszként csak felnyögött és két ujjal ujjazni kezdte magát. A fantáziája beteljesült és láthatóan élvezte minden pillanatát. A férfi fél lapát földet lassan közvetlenül Andrea arca fölé emelt. A lány nem szólt egy szót sem, de légzése felgyorsult miközben ujjazta magát. Carl lassan elfordította a lapátot. A föld befedte a lány szemeit, arcát és száját, de Andrea nem próbált elmenekülni előle. Az egyetlen reakciója az ujjai gyorsabb mozgása volt a csiklóján. Nagyjából 45 másodpercig bírta, amikor gyorsan megrázva a fejét kiszabadította a száját és az orrát. Carl újabb fél lapátnyi földet emelt fel. Hagyott egy kis időt hogy a lány részben visszakapja a lélegzetét, majd a második lapátot is annak arcára borította. Andrea a szeme takarása miatt ugyan nem látta hogy jön az újabb adag, de amikor az első szemcséket megérezte az orrnyergén, gyorsan becsukta a száját. 
A második adag föld átlökte a lányt a határon. Az egész teste vonaglott miközben elélvezett. Próbálta magát uralni, de nem tudta megállni a feje ide-oda dobálását, amitől a föld megint leszóródott az arcáról. Carl nem tudta magát visszafogni. Letolta a nadrágját és belépett a mélyedésbe. A merev hímvesszőjét a nedves puncinyíláshoz igazította. A lány megérezte a jelenlétét és felemelte összekötött kezeit hogy szabad utat biztosítson neki. A behatolás könnyen és gyorsan ment. A forró hüvely összerándulásai kombinálva annak tudatával hogy mit csinálnak, gyors orgazmust hoztak a férfinak is. Amikor kihúzta félig ernyedt péniszét, Andrea újra leengedte a kezeit és a spermát síkosítónak használva újra ujjazni kezdte magát.
Carl folytatta a betemetést. Először a combokat, azután a mellkast majd a has következett. Ügyelt rá hogy ne legyen túl tömör a föld és a lány tudjon lélegezni. Amikor végzett, csak a fej és a punci maradt szabadon - a kényeztető ujjakkal.
-Nyisd nagyra!-mondta Carl.
Andrea engedelmesen kitátotta a száját, a férfi pedig a fogai közé csúsztatta a műanyagcső végét.
-Engedd át a nyelveden...mintha szopnál! -mondta a férfi majd ezzel pár centinyit előretolta a csövet. Ahhoz elég volt hogy stabilan álljon, de még nem váltotta ki a garatreflexet. 
A légzőcső elhelyezése után a férfi betemette az arcot is. Csak a műanyagcső állt ki a földből. Carl megint megállt gyönyörködni a művében. Nézte ahogy Andrea simogatta magát és újra vágyat érzett a megdugásához. De a lányra halmozott föld már lehetettlenné tette hogy az félrehúzza a kezét. Ezenkívül más ötlete volt a második lökete felhasználására. Lazán egy kis földet szórt a puncira. Elmosolyodott amikor látta hogy a lány az ujjaival elkezdi benyomni a földet a hüvelyébe. Elégedetten fejezte be a mélyedés feltöltését.
Andrea hosszú percekig feküdt a hűvös föld ölelésében. Az egyetlen hang amit hallott saját lélegzetvételének visszhangja volt és a szíve dobogása. A rá halmozott föld miatt nehézkes volt megmozdulnia, de nem volt lehetetlen. A tömörítés nem volt olyan szoros, hogy ne tudott volna levegőt venni a csövön keresztül és még mindig képes volt ujjait ki-be mozgatni a sperma és föld keverékével bélelt hüvelyében. Megpróbált felülni, de széttárt lábai miatt nem volt elég támasza ahhoz hogy megemelje a mellkasát borító földet, elől összekötött kezei pedig megakadályozták hogy a könyökére támaszkodva nyomja fel a felsőtestét. Ha csak Carl nem ássa ki, itt marad.  Átkozta a bizsergő érzést a puncijában, ami ettől a gondolattól jelentkezett és megpróbálta ujjával kielégíteni a vágyát. 
Pár perccel később feladta és zihálva kapkodta a levegőt a csövön keresztül. Miközben kimerülten feküdt, érezte hogy valami megváltozik. Úgy tűnt több súly nyomja le a lábait. Először azt hitte csak képzelődik, de azután érezte hogy a plusz teher fokozatosan átterjed a combjaira, a csípőjére majd a hasára. Ő nem mozdult, tehát Carl-nak kellett valamit csinálnia.  Pár perc múlva elérte a mellkasát és a levegővétel számottevően nehezebb lett. Amikor elérte a fejét, a műanyag cső remegéséből rájött mi történik. A férfi visszalapátolta a korábban félrehúzott kavicsréteget.
Újabb hosszú percek következtek. Vajon mit csinál a férfi? Játszik vele? Vagy elment? Meghatározhatatlan idő eltelte után valamilyen nyúlós folyadék csöppent a csőből a szájába. Azonnal felismerte a sperma ízét és lenyelte, ami majdnem megoldhatatlan volt az állkapcsait szétfeszítő cső miatt. Elképzelte ahogy a férfi a levegőcső külső vége felett térdel és abba maszturbál. A képtől fokozódott az izgalma és az ujja gyorsabban kezdett mozogni a csiklóján.
Fent Carl ez utolsó cseppeket is a csőbe lőtte. Egy kicsit várt, majd két maroknyi földet Andrea légzőcsöve fölé emelt és megpróbálta elképzelni a lány reakcióját amikor beleszórja.
A lány megérezte a nyelvére hulló első szemcséket de nem maradt ideje elgondolkodni mielőtt a többi föld is lezúdult volna a szájába. Ösztönösen megpróbálta összezárni állkapcsait, de természetesen nem sikerült. A föld gyorsan megtöltötte az egész száját. Miközben kétségbeesetten próbálta kiköpni, érezte hogy a csövet kirántják a szájából. A tettének súlyossága ekkor tudatosult benne igazán. Eddig az egész valahogy valószerűtlen volt - egy játék, egy internetes fantáziálás- de most tátott szájjal egy lábnyi mélyen a föld alatt fekve Andrea tudta hogy nagyon is valóságos. Félelem és kétségbeesés öntötte el és megpróbált kiszabadulni. De a küszködés közben bevillant a számtalan beszélgetés amit Carl-lal folytatott - hogyan írta le részletesen a vágyát arra ami most megtörténik. A  több órányi maszturbálás miközben megosztották egymással gondolataikat. A fuldoklása és vonaglása közben is duzzadt csiklóját simogatta- míg végül teljesen mozdulatlanná nem vált.
Odafent Carl elegyengette a kavicsot, majd összegyűjtötte a bizonyítékokat -a lapátot, a földes és spermás csövet, Andrea ruháit. Reggel visszatérnek az építőmunkások és délutánra a lány teste a pince friss betonaljzata alatt fog rejtőzni. Hajnalra Andrea autója száz mérföldekkel arrébb, az eredeti indulási irányban fog parkolni egy városban. Amikor a rendőrök végül keresni kezdik, elkerülhetetlenül tévútra vezeti őket. Pont úgy, ahogy közösen tervezték.
Másnap este Carl az otthonában az asztalán fekvő tárgyakat nézte. Arra gondolt hogy a csövet és Andrea bugyiját megtartja emlékbe. Pusztán a látványuktól újra átérte a borzongató izgalmat amikor kirántotta a csövet a földből és elképzelte Andrea reakcióját. A számítógépét bekapcsolva úgy döntött hogy ugyanazt a csövet fogja használni. Ez lesz az ő kapcsolata Andreához és a többi utána következő lányhoz.