És ott ült a lány, persze ha pontos akarok lenni, akkor hárman voltak: egy duci barna ült a jobbján, mellete pedig egy kétszer annyi idős kleós hajú szőke. Mindhárman olvastak, a barna a Savage Gardent, az idősebb pedig valami fehér borítós keményfedelűt.
Nagy orr, nagy szemek, nagy száj, nagy fogak, nagy minden, de visszafogott mosoly, vagyis szép. Vagyis különleges. A haja a 20-as évekből itt termett ódon illatú 30 centis, lapos hullámokal, szőkén, vállig, középen szétválasztva.
Lehajtotta a fejét a könyvhöz, és akkor a profilja beleolvadt egy régi egyiptomi hieroglifán látott arcba. Persze egyszerűbb lenne azt mondani, hogy kiköpött Liv Tyler a Gyűrűk urából, csak nem sima és nem olyan hosszú hajjal, és akkor mindenki megértené...
Szürke, vékony, belebújós, felül 4 gombos vékony pulcsi, alatta áttört csipkés fehér akármi villant ki a V kivágásban, jobb kezének középső ujján széles lapos ezüst gyűrű. Bal kezében tartotta a könyvét, belemerült, jobbjával néha lazán legyezte magát a beszállókártyával a fülledtmeleg váróteremben, amelyben a tömeg egymás elől szívta el az oxigént.
Philippa Gregorytól a The Boleyn Inheritance-t olvasta épp - gondolom a többit sem hagyta ki a sorozatból, nomeg talán innen a történelmi hajviselet.
A pulcsihoz színben passzoló vékony és könnyű vászon nadrágot húzott, az összképet talán csak a szürkés adidas edzőcipő piros csíkjai törték meg, de nem bántóan, sőt... hiszen a rúzs nélküli ajkai is tűzpirosak voltak, tehát a fent és lent egyensúlya helyreállt.
A vállánál a kulcscsontja végén kivillant a pulcsi alól a fehér akármi vékony pántja, nyakláncot pedig nem viselt.
Amikor végre kinyitották az ajtókat, egyszerre indultunk el, a francba, még kicsi, könnyű hátizsákjának a színei is passzoltak a ruhájához.
Semmi festék, semmi fölösleges ékszer, a körmei ápoltak, rövidek, Isten is turistának teremtette, olyannak, akit nem zavar olyasmi hogy a csupasz kövön ül hátát a falnak vetve, aki képes napokon át gyalogolni egy üveg ásványvízzel csak azért, hogy megnézzen egy régen elfeledett helyet, akinek elég egy matrac éjszakára, és mindenhol otthon érzi magát.
A gépig tartó pár perces buszozás alatt mellette álltam, őrületes szerelemben, kész voltam feleségül venni.
Aztán.
A gépen isteni volt a marharagu, na és az az almapuding... wáááááóóóó, egészen beleszerelmesedtem.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-05-03
|
Fantasy
A történet egy fantasy paródia, elsősorban az 1920-30-as évek amerikai fantasy szerzőinek...
2024-04-30
|
Krimi
fordítás …. Eredeti történet: THE COLD CASE OF MR. HARRINGTON …. Szerző: Ronde …. Literotica...
2024-04-18
|
Krimi
Fordítás …. Eredeti történet: THE COLD CASE OF THE PIERCED WOMAN .... Szerző: Ronde .... Literotica;...
2024-04-15
|
Fantasy
A mostani történetem az erotikustól a fantasy-ig terjed, benne bdsm és egyéb elemekkel. Jó...
2024-04-11
|
Horror
Korábbi két történetemmel párhuzamosan fut a történet.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
A rózsaszín felleg viszont elkerülhetetlen, és manapság egyre több embert talál meg. Ez a rózsaszín felleg persze csak egy tünete a kóros szomorúságnak, vagy inkább kezdete. De ha ennek érzéseit sikerül leküzdeni, a kóros szomorúság már elkerülhető.
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
- Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte az orvos.
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
Hozzászólások
(Meg kellene tanulni azt, hogy nem magamnak mondok el dolgokat, az nem elég ha én értem... ugye? :))
Itt próbálkozok, de ez is kapkodásos, szerintem:
http://mayree-uh-uh.blogspot.com
Olvasom a blogod is, imádom :)
Köszönöm a rám fordított időd!!!