És ott ült a lány, persze ha pontos akarok lenni, akkor hárman voltak: egy duci barna ült a jobbján, mellete pedig egy kétszer annyi idős kleós hajú szőke. Mindhárman olvastak, a barna a Savage Gardent, az idősebb pedig valami fehér borítós keményfedelűt.
Nagy orr, nagy szemek, nagy száj, nagy fogak, nagy minden, de visszafogott mosoly, vagyis szép. Vagyis különleges. A haja a 20-as évekből itt termett ódon illatú 30 centis, lapos hullámokal, szőkén, vállig, középen szétválasztva.
Lehajtotta a fejét a könyvhöz, és akkor a profilja beleolvadt egy régi egyiptomi hieroglifán látott arcba. Persze egyszerűbb lenne azt mondani, hogy kiköpött Liv Tyler a Gyűrűk urából, csak nem sima és nem olyan hosszú hajjal, és akkor mindenki megértené...
Szürke, vékony, belebújós, felül 4 gombos vékony pulcsi, alatta áttört csipkés fehér akármi villant ki a V kivágásban, jobb kezének középső ujján széles lapos ezüst gyűrű. Bal kezében tartotta a könyvét, belemerült, jobbjával néha lazán legyezte magát a beszállókártyával a fülledtmeleg váróteremben, amelyben a tömeg egymás elől szívta el az oxigént.
Philippa Gregorytól a The Boleyn Inheritance-t olvasta épp - gondolom a többit sem hagyta ki a sorozatból, nomeg talán innen a történelmi hajviselet.
A pulcsihoz színben passzoló vékony és könnyű vászon nadrágot húzott, az összképet talán csak a szürkés adidas edzőcipő piros csíkjai törték meg, de nem bántóan, sőt... hiszen a rúzs nélküli ajkai is tűzpirosak voltak, tehát a fent és lent egyensúlya helyreállt.
A vállánál a kulcscsontja végén kivillant a pulcsi alól a fehér akármi vékony pántja, nyakláncot pedig nem viselt.
Amikor végre kinyitották az ajtókat, egyszerre indultunk el, a francba, még kicsi, könnyű hátizsákjának a színei is passzoltak a ruhájához.
Semmi festék, semmi fölösleges ékszer, a körmei ápoltak, rövidek, Isten is turistának teremtette, olyannak, akit nem zavar olyasmi hogy a csupasz kövön ül hátát a falnak vetve, aki képes napokon át gyalogolni egy üveg ásványvízzel csak azért, hogy megnézzen egy régen elfeledett helyet, akinek elég egy matrac éjszakára, és mindenhol otthon érzi magát.
A gépig tartó pár perces buszozás alatt mellette álltam, őrületes szerelemben, kész voltam feleségül venni.
Aztán.
A gépen isteni volt a marharagu, na és az az almapuding... wáááááóóóó, egészen beleszerelmesedtem.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-16 00:00:00
|
Egyéb
De ha tényleg szeret? Megvár. És megvárom. Megvárjuk egymást, addig a pillanatig, amíg elveszünk egymás tekintetében. És amikor, - mint mikor elalszunk, és ébredünk, hogy a kiesett álmok mikor is jöttek, - megcsókoljuk egymást. Az lesz a szerelem. Mikor csak odahajolok, és egy apró csókot pihegek az ajkaira. Mikor átkarolom, és kiráz a hideg, mikor megremeg a kezem. És nem érdekel, hogy izzad a tenyerem, hogy a hajam kócos, hogy őt is rázza a hideg...
A rózsaszín felleg viszont elkerülhetetlen, és manapság egyre több embert talál meg. Ez a rózsaszín felleg persze csak egy tünete a kóros szomorúságnak, vagy inkább kezdete. De ha ennek érzéseit sikerül leküzdeni, a kóros szomorúság már elkerülhető.
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
Hozzászólások
(Meg kellene tanulni azt, hogy nem magamnak mondok el dolgokat, az nem elég ha én értem... ugye? :))
Itt próbálkozok, de ez is kapkodásos, szerintem:
http://mayree-uh-uh.blogspot.com
Olvasom a blogod is, imádom :)
Köszönöm a rám fordított időd!!!