Pjlesczcsenki György és a Szent Sztálin szobor

A nap sütött. Pjlesczcsenki György is, a kedvencét: zöld papsapka-gombát. Miközben szeletelte, megvágta magát, és most a spóráktól sárga genny képződött az ujján. Ahogy kipillantott az ablakon, észrevette, hogy a szemközti telken, a dombon egy Sztálin szobor áll.

Nagyjából harminc méter magas lehetett, anyaga feltételezhetőleg polivinil-klorid, másik nevén PVC. A színe fakó vörös volt. A szobor azt a dicső jelenetet ábrázolta, amikor a férfi maszturbál. Pjlesczcsenki György nagyot nézett, miután nem is gondolta volna, hogy Sztálin hermafrodita volt.

Miután tegnap még nem látta, és egy éjszaka alatt nem lehet ekkora szobrot emelni, úgy döntött, beszél Dénes atyával. A pap levonta a következtetést: ez egy isteni jel, Sztálin jó ember volt, és szentté kell nyilvánítani. Küldött is egy levelet a pápának, hogy áldja meg a falut, és nyilvánítsa zarándokhellyé a szobrot.

Azonban a pápa a Vatikánban székelt, és pont elfogytak az apokrif iratok, amikkel eddig törölte, így - jobb híján - a frissen bontott levelet használta el. Miután lehúzta a WC-t, még elgondolkodott, hogy talán el kellett volna olvasnia, de végül annyiban hagyta, mondván: "Az Úr kegyelméből hozta így a sors." Így ebből sem lett semmi.

Mikor Pjlesczcsenki György hazaért, nagyon bosszankodott, mivel a zöld papsapka-gomba, amit sütögetett, odaégett. Már éppen ki akarta volna önteni, amikor émelyegni kezdett. A serpenyő kiesett a kezéből, a forró olaj rázúdult a lábára, ő pedig utolsó erejéből rádőlt arccal a gázrózsára, betörve orrát és lesütve szemeit jó ropogósra.

Tanulság:
Ne égesd oda a zöld papsapka-gombát, mert mérgező gázok szabadulnak fel belőle.