Felettünk az éjszakai égbolt minden csodája. Lelkünkbe végre béke költözik. Nincs fájdalom, nincs kétség, nincs megbánás.
Egyenletesen, együtt lélegzünk. Mellkasaink egyszerre emelkednek és süllyednek. Szavak nélkül beszélünk egymással. Érezzük egymás gondolatait. A frissen vágott fű illatába reményteli hálót sző az esti szellő. Ujjaink egymásba fonódnak, mintha erre teremtették volna őket. Puha és meleg csókokkal köszönjük meg egymásnak a közös életet. Percek, hetek, hónapok teltek el? Csak egy pillanatnak tűnik. Tiszta, fényes és lángoló pillanatnak, ami felégette a mögöttünk húzódó utat.
A hajammal játszol és én ezt csendben élvezem. Két bohó gyermek fekszik a fűben. Ezek mi vagyunk. Gyerekek, kik még ismerkednek a világgal és most egymással. Cirógató kezed a nyakamhoz ér lágyan és én megremegek. Szemem lassan lecsukódik és egy elégedett sóhaj szakad fel belőlem. Hozzád bújok és Te átkarolsz. Most érzem igazán.. Boldog vagyok.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-16 00:00:00
|
Egyéb
De ha tényleg szeret? Megvár. És megvárom. Megvárjuk egymást, addig a pillanatig, amíg elveszünk egymás tekintetében. És amikor, - mint mikor elalszunk, és ébredünk, hogy a kiesett álmok mikor is jöttek, - megcsókoljuk egymást. Az lesz a szerelem. Mikor csak odahajolok, és egy apró csókot pihegek az ajkaira. Mikor átkarolom, és kiráz a hideg, mikor megremeg a kezem. És nem érdekel, hogy izzad a tenyerem, hogy a hajam kócos, hogy őt is rázza a hideg...
"Az ember akkor jön rá milyen fontos egy állat, vagy egy ember, ha elveszíti." Már nem tudom ki is mondta ezt, de igaza volt. És ha valakit nem szerettünk, vagy úgy éreztük nem olyan fontos, rájöhetünk hogy ez még se így van...
Hozzászólások