Órák után

A végén nem érdekelt, hogy mennyire féltem vagy milyen horrorisztikus volt az egész. Nem chat-eltünk nagyon sokszor. Én elmondtam, hogy mit szeretnék, ő pedig azt ígérte, hogy meg tudja tenni, amit kérek. Az utolsó órám után a megbeszélt találkahelyünk felé indultam. Megborzongtam az izgalomtól amikor megláttam a kék furgont a fák árnyékában. Pont ott ahol ígérte, vagyis valós a dolog. Idősebb volt, mint gondoltam, de a mosolya és erősnek tűnő kezeinek látványa megnyugtatott. Egy darabig autóztunk, majd egy mocsaras, elhagyatott terület melletti sövénynél megálltunk. Ezután a furgon hátuljába másztunk és lefeküdtünk egymás mellé. Kioldottam a nyakkendőmet és levettem a pulóveremet, ő pedig felhajtotta a szoknyámat és lehúzta a bugyimat. Ezután határozott mozdulattal széttépte a blúzomat. A gombok szanaszét repültek.
-Tetszenek a bimbóid. Olyan rózsaszínek és duzzadtak. - mondta.
Megfogta a popsimat és a mellbimbómat a szájába véve szopni kezdett. Az egyik ujjával a hátsó nyílásomat kezdte simogatni. A szeméremajkaim összetapadtak az egész napi izzadtságtól és üléstől, de amikor az ujja előrecsúszott és megérintette a csiklómat, szétnyíltak. Szinte folyni kezdtek a nedveim az izgalomtól.
-Mikor kezded az erőszakolást? - kérdeztem könnyedén.
-Egy perc. - felelte.
Térdre emelkedett, letolta a nadrágját és egy óvszert vett elő.
-Félsz, hogy apa leszel? - kérdeztem kuncogva.
-Csak nem akarok DNS nyomot hagyni.
Nem igazán volt tapasztalatom fiúkkal vagy férfiakkal, úgyhogy nem tudtam eldönteni, hogy nagynak számít-e vagy sem, mindenesetre vastagnak éreztem és feszített miközben belémhatolt. A vad lökéseitől még jobban felizgultam. Sokáig és keményen dugott, végül felmordult és vállamat leszorítva, csípőjét erősen nekem nyomva elélvezett. A hasam reszketett ahogy éreztem magamban a lüktető hímtagját. Egy ideig feküdt rajtam, majd oldalra lefordult. A furgon oldalának támaszkodva felült, engem pedig magához húzott úgy, hogy a hátam a mellkasának dőlt és a széttárt lábai közt ültem.
-Készülj fel kicsim! - mondta, ahogy gyengéden a nyakamra hurkolta a zsinórt.
A dugása után a puncim olyan nedves volt, mint a kocsin kívül a mocsár, úgyhogy nem telt sok időbe, hogy érezzem az édes feszülést a hasam alsó felében.
-Kész vagyok. Kész vagyok! - nyögtem mint egy túlfűtött ribanc és a kötél megszorult a torkomon.
Hasonlót játszottam már otthon. A torkomra kötött iskolai nyakkendőm egyik végét a hónom alá szorítottam, a másikat pedig olyan feszesre húztam amennyire csak tudtam, miközben simogattam magam. De ez egészen más volt. Nagyon erős volt. Hallottam ahogy összeroppan a gégefőm. Az arcom feldagadt és úgy éreztem, hogy a szemem kiugrik a helyéből. A lábaim önkéntelenül mozgásba jöttek. Az egyik rúgásom olyan erős lett, hogy a cipőm lerepült és a furgon tetejének csapódott. “Ezt akartam...erre vágytam..”- mondogattam magamnak, miközben próbáltam nyugalmat erőltetni magamra. Azután anya hangja szólalt meg a fejemben: “Mindig csak vesztegeted az idődet Carly!”. Tudatosult bennem, hogy tényleg vesztegetem a drága és pótolhatatlan időmet. Úgyhogy hagytam, hogy megtörténjen és meg is történt. Az orgazmusom minden korábbit felülmúlt. Hátrafeszítettem és felnyomtam magam amíg meg nem éreztem a lélegzetét a fülemnél.
-Ez az kislány! - nyögte, miközben továbbra is szorosan tartotta a kötelet.
A szám nyállal, a szemem pedig könnyel telt meg. Éreztem, hogy bepisilek, de nem érdekelt. Az érzés elsöprő és csodálatos volt. A kavargó és pezsgő belsőmmel úgy éreztem magam, mint egy palack felrázott pezsgő, aminek kirepül a dugója. Ha a torkom nem lett volna elzáródva valószínűleg kijött volna az iskolában megevett tea és keksz. Olyan volt, mintha minden korábbi elélvezésemet most egyszerre élném át. Azután a kéjes mámor viharának egyik pillanatában úgy éreztem, hogy elszakadok a testemtől.
Egyszerűen a mocsár szélén hagyta a testemet. Öt nappal később találta meg egy kutyát sétáltató és azonnal hívta a zsarukat. Addigra a hasam már felpuffadt és a szemem homályossá vált. Többet foglalkoztak a testemmel, mint életemben bárki, majd elszállították. Nem tudom meddig leszek itt. A mocsarat és engem napról napra egyre vastagabb fátyolszerű köd választ el, amin egyre kevésbé látok át. Olyan kegyetlenül magányos vagyok itt...olyan egyedül vagyok...