Nézői levél

Carol az asztalnál ült és a levelet nézte. Épp most kapta meg az értesítést. Harmincöt éves volt és a tervek szerint négy hét múlva, a harminchatodig születésnapján véget ér az élete. Nem tudta hogy mit tegyen. A férje elhunyt és nem volt más, aki vigyázzon a három kisebb gyerekre: Michelle-re, Kelly-re és Melissára. Jessica 17 évesen és Kimberly 18 évesen ugyan ellátná magát de nem álltak készen arra, hogy gondoskodjanak náluk tíz évvel fiatalabb testvéreikről. Megszólalt a telefon. Nem volt kedve senkivel beszélgetni, de gépiesen felvette.
–Halló!
– Szia, Carol! Charlie vagyok. Nem tudom emlékszel-e rám, de én voltam a videoforgatás felelőse az anya-lánya grillezésen a múlt hónapban. – mondta a hang a vonal másik végén. -Ó, szia, Charlie! Emlékszem rád. Egy gyönyörű kék ruhát viseltél fehér fodrokkal, igaz?
-Igen – mondta Charlie megkönnyebbülve, hogy a nő emlékszik rá. Ez megkönnyíti a dolgot. 
-Ebben a hónapban egy újabb anya-lánya barbecue-t szervezünk és úgy tűnt, mindenki kedvelt téged és Kimberlyt. Azért telefonálok, hogy elhívjalak benneteket.
– Annyira... sajnálom, Charlie.. de most nem alkalmas... – mondta Carol és sírni kezdett. 
–Jól vagy?  Elkeseredettnek tűnsz. Tudom hogy nem jó telefonon társalogni, szóval, ha szeretnél beszélni róla, átmehetek hozzád… Ha gondolod. -ajánlotta fel Charlie együttérzően.
Carol visszagondolt a rendezvényre. Charlie, a koordinátor a nyugalom sziklaszirtje volt az őrület tengerében. Olyan kedves és megértő volt. Talán ha beszél vele, jobban érzi magát.
- Ez jól hangzik. Nagyon megköszönném, ha átjönnél! – mondta.
–Szívesen! Még mindig a Madison-on laktok?
– Igen. 2374 Madison. 
-Rendben! Körülbelül húsz perc múlva ott leszek!
– Köszönöm! Nagyon nagyra értékelem!
Miután Carol letette a telefont, felrohant az emeletre, hogy rendbe tegye magát. Tudta hogy a sírástól úgy néz ki, mint egy horrorfilm áldozata. Fél óra múlva kopogtattak az ajtón.
- Szia!  Köszönöm, hogy átjöttél! – üdvözölte Carol a vendégét.
 –Ugyan! Semmiség! Mindig készen állok arra, hogy segítsek egy barátomnak… még ha csak a hallgatásommal is.
–Hát ebben a helyzetben ennél többet nem is tehetsz. A konyhába készültem kávézni. Kérsz te is egy csészével?– mondta Carol csüggedten.
A két nő bement a konyhába. Charlie leült, Carol pedig új adagot készített mindkettőjüknek. Charlie nem tudta nem észrevenni az asztalon heverő levelet. Rengeteget látott már belőlük és most már megértette Carol viselkedését.
Körülnézve a konyhában képeket látott Carol lányairól. Öt lány, három még nagyon fiatal. Bármelyik nőt összetörné ha értesítést kapna miközben három ellátandó lánya van otthon.
Kimberlyről és a másik idősebb lányról készült képeket látva támadt egy ötlete. Nem volt szép ötlet, de Carol talán megfontolja ebben a helyzetben. Amikor Carol visszatért az asztalhoz a két csésze kávéval Charlie úgy döntött, hagyja hogy Carol hozza fel a levelet. Jobb ilyesmivel lassan haladni.
– Szóval…mi a probléma? – kérdezte, miközben kortyolt egyet.
– Ez a probléma. Értést kaptam, hogy négy hét múlva jelentkezzek a feldolgozó központban. Kivégeznek, majd húsként dolgoznak fel.– mondta Carol és az asztalon heverő levél felé intett.
– Mindannyian átesünk ezen drágám… Sajnálom! Tudok valamit tenni, hogy segítsek? – kérdezte Charlie együttérzően.
-Nem tudom… egyszerűen nem tudom…. Sem Kimberly, sem Jessica nem elég érett ahhoz, hogy gondoskodjanak a húgaikról. Talán ha összedolgoznának… de akkor is kérdéses.
– Hmmm… – mondta Charlie elgondolkodva. 
Óvatosnak kellett lennie. Tudott egy lehetséges kiutat, de az olyan áldozatot jelentett, amit Carol nem biztos, hogy hajlandó meghozni. 
-Azt hiszem, tudok egy módot, de… nem. Nem tudom ajánlani.
-Mi? Mi az? Lehet, hogy nem járható út, de szeretném hallani az esetleges javaslatokat!
-Nos, tudod hogy mi rögzítjük az anya-lánya grillezéseket, igaz?
– Igen. Kimberly imádta, amikor elmentünk a múlt hónapban. Nagyon jól érezte magát. Szereti ugratni azokat az embereket, akik alábecsülik őt. – mondta Carol.
-Alábecsülik?
-Tetszik neki az emberek arckifejezése, amikor rájönnek hogy tizennyolc éves.
-Várjunk egy percet! Tizennyolc?
–Igen. Tíz hónapja volt a születésnapja.
–Te jó ég! Azt hittem hogy tizennégy.
– Ezt szívesen hallaná. Olyan kicsi és a melle szinte nem is létezik. A legtöbben tizenhárom körülinek becsülik. – mondta Carol enyhe mosollyal. 
– Sok nézőnk is így gondolta. Nagyon tetszett nekik. 
-Kicsit ideges volt, amikor elmondtam neki, hogy tilos a ruha a rendezvényen, de miután találkozott azzal a lánnyal… Mirandával… egészen felengedett.
– Értem… Szóval ezt mi vesszük fel a helyi tv-nél, de van egy ismerősöm a regionális hálózatnál, aki a stábjával egyfajta vetélkedőt filmez. A versenyzők olyan értesítést kapott anyák, mint te. Két forduló van és a két kör győztese mentesítést kap.
–Mentesítést?
-Érvénytelenítik az aktuális végrehajtási parancsukat és a nevüket eltávolítják a sorsolási adatbázisból. Ha nyersz, soha nem kapsz értesítést. Ettől persze még dönthetsz úgy, hogy önkénteskedsz, de ez már csak rajtad múlik. – magyarázta Charlie. 
-
Kimberly kellemes álomból ébredt. Arról a barbecue-ról álmodott amelyen ő és az anyja részt vettek egy hónappal ezelőtt. Miranda nagyon szórakoztató volt. Kimberly benne volt a játékban, de Miranda túl fiatalnak vélte és tétovázott. Csak akkor engedett fel, amikor Carol elmagyarázta neki, hogy Kimberly tényleg jóval idősebb a látszatnál.
Kimberly kicsisége megkönnyítette az emberek ugratását, de voltak komoly hátrányai. Egyrészt ott volt Jessica. Amikor a húga tíz éves volt, elkezdte túlhaladni őt testi fejlettségben és Kimberly tudta hogy sohasem fogja utolérni. A dolgok mindig Jessicával történtek először. Neki lett először melle és ő menstruált előbb. Igazából Kimberly nem ezt bánta. De Jessica például vezethetett, ő pedig nem. A hatóság szerint túl alacsony ahhoz, hogy kellően átlásson a kormány felett. Bár rosszkedvűen el kellett ismernie, hogy ez igaz, mégis úgy gondolta, hogy ez igazságtalan.
Úgy döntött, hogy elég sokáig szunyált. Felkelt és felöltözött. Már majdnem fél tíz volt és délben találkozni készült Emilyvel és Theresával a plázában. Pont elég ideje volt enni és buszozni, ha az anyja nem tudná elvinni. A földszinten lépdelve hangokat hallott a konyhából. Elkapta a “kivégzés” és “értesítés” szavakat. Megtorpant, tudva hogy ez mit jelent. A fal mellé lapult hogy többet halljon. Most nyilván nem alkalmas az idő arra, hogy megkérje az anyját, hogy vigye el.
-Eddig jól hangzik ez a vetélkedő. Mi benne a csapda? Valami nagy dolognak kell lennie, mert azt mondtad hogy nem tudod ajánlani. - mondta Carol. 
– Ez egy snuff-vetélkedő – motyogta Charlie érthetetlenül.
-Nem értettelek…
– Ez egy snuff-verseny. Az édesanyák végeznek a lányaikkal és ha lenyűgözik a zsűrit akkor továbbjutnak a második fordulóba. Ha ott felülmúlják a másik döntős teljesítményét, akkor nyernek. – mondta Charlie sóhajtva.
– Meg kellene ölnöm a lányomat?
– Igazából kettőt. És figyelembe véve az életkorokat, Kimberlynek és Jessicának kellene lennie. Senki sem akarná látni, hogy végeznek egy igazi kislánnyal. Érted már miért nem ajánlhattam?
– Miért tenne ilyet bárki?
-Mert a győztes élhet és azt csinálhat, amit akar. A te esetében ez lehetővé tenné, hogy felneveld a kicsiket. Nem kellene aggódnod amiatt, hogy Kimberly és Jessica boldogul-e majd nélküled.
-Ez őrültség!
-Azt kérdezted, van-e valami ötletem. Volt. De mint mondtam, nem tudom ajánlani.
-És mi történne ha bejutok a második körbe, de nem nyerek? Megölném Kimberlyt és Jessicát, és ennek ellenére is kivégeznének. Így már biztosan nem lenne senki, aki vigyázna Michelle-re, Kellyre és Melissára.
-Ez általánosságban igaz lenne, de tudok egy rendes párról, akik annak ellenére hogy nem lehet saját gyerekük, még mindig szeretnének. Ha bejutnál a második körbe és veszítenél, akkor az idősebb lányok testének árveréséből befolyt pénz a párhoz kerülne és ők nevelhetnék fel a megmaradt lányaidat.
– És ki ez a pár?
-A férjem és én. Meddő vagyok. Nem lehet gyerekem. Azt azonban megígérhetem neked, hogy ha ezt megpróbálod és kudarcot vallasz, akkor felnevelem a három kicsit. De a döntés egyedül a tiéd.
-
Kimberly majdnem felugrott, amikor egy kéz megérintette a vállát.
– A fenébe is! Majdnem szívrohamot kaptam! – suttogta.
–Bocsánat!  Mi folyik odabent, hogy hallgatódznod kell? -kérdezte Jessica.
– Anyu ma reggel megkapta a kivégzési parancsot.
–Ez rettenetes! És ki az a másik nő? 
–Charlie. A grillpartin forgatott amin a múlt hónapban voltunk. Vázolt anyának egy lehetséges kiutat.
– Tényleg? Mit?
-Van egy verseny, ahol ha anya nyer, végleg törlik a nyilvántartásból. Addig élhet, amíg öregkora miatt meg nem hal.
– Remek! Meg kell próbálnia!
–Aha.. de van egy csavar. Ez egy snuff-vetélkedő. Anyunak meg kellene ölnie két lányát; téged és engem. Ha az első körben a legmagasabb pontszámot kapja, akkor továbbjut a második fordulóba. Ha ott is nyer, akkor szabad. – mondta Kimberly. 
- Miért kockáztatná ezt?
– Mert ha kivégzik, akkor neked és nekem kell felnevelni a húgainkat.
– Értem… tényleg katasztrofálisak lennénk szülőként.
-
Charlie és Carol néhány percig csendben ültek. Charlie tudta, mi jár a másik nő fejében. Ez egy lehetőség hogy gondoskodjon a három kisebbről. Nem nagy esély, de esély.
Carol felállt az asztaltól, újratöltötte a kávésbögréket és visszaült. Képes lenne végezni a idősebb lányával? És Charlie amúgy is téved: ez nem egyedül az ő döntése. Kimberlynek és Jessicának is tudnia kell róla. 
– Nem tudom… Ezt meg kellene beszélnem Kimberlyvel és Jessicával. Értem amit mondtál, de nem tudnám megtenni, ha nem egyeznek bele. – mondta végül.
Jessica megértette, hogy az anyja nehezen viseli ezt, de ez volt a legjobb lehetőség a kislányok számára. Kimberlyre nézett és szavak nélkül is megértették egymást. Meg kell tenniük.
-Részünkről mehet! Eleget hallottunk ahhoz, hogy tudjuk valószínűleg ez a legnagyobb esély. – mondta Jessica, miközben Kimberlyvel bementek a konyhába.
Carol elképedt. A két idősebb lánya éppen önként jelentkezett, hogy saját anyjuk végezzen velük? Soha nem gondolta volna, hogy valaha is egyetértenek valamiben… még kevésbé azt hogy valami ilyen komoly dologban.
– Biztos vagytok benne… Ha beleegyeztek annak következménye végleges…  – kérdezte. 
– Nekem világos és Jessica is érti. De ha meghalunk és te nyersz, akkor képes leszel vigyázni a kicsikre. Ez megéri számomra. – mondta Kimberly szeretettel. 
–Számomra is! – tette hozzá Jessica.
-De mi van, ha elbukok az első körben?
-Én leszek az első. Ha nem járunk sikerrel, akkor Jessica megmaradhat. Ha segítséget tud szerezni, akkor kettőnk közül ő tud jobban gondoskodni a húgainkról. -mondta Kimberly.
–Uhhhh…. lányok… nem vagytok semmik! Lenne még egy javaslatom! Ha anyukátok veszítene az első körben, akkor segítem Jessica-t hogy be tudja fejezni a tanulást és munkát találjon. -mondta Charlie.
– Oké… Azt hiszem megpróbálhatjuk… Mikor kell… mikor lesz az első forduló? – mondta Carol, miközben Kimberlyről Jessicára, majd Charlie-ra nézett. 
-Igazából a verseny már folyamatban van, de még nem ért véget az első kör. Ha felveszünk a jelenlegi versenyzők közé, akkor még ezen a hétvégén, de majd pontosítom az ismerősömmel.
– De ez már csak két nap! – tiltakozott Carol.
–Semmi baj! Én készen állok. – mondta Kimberly.
-Biztos vagy benne édesem? – kérdezte Carol.
-Igen, anyu! Biztos vagyok benne!
– Ó… Majdnem elfelejtettem! Nektek hoztam ezeket a leveleket. A barbecue-videó nézőitől jöttek. Nagyon tetszettek nekik ti ketten. Ezért akartalak benneteket meghívni a következő felvételre. – mondta Charlie és átadott egy köteg kinyomtatott emailt.
– Oké, hölgyeim, nekem mennem kell! Szombat reggel elviszlek benneteket kocsival. Nem hiszem, hogy jó lenne ha te vezetnél! – folytatta.
-Kikísérlek! – mondta Carol 
-Én megyek leveleket olvasni. -jelentette be Kimberly és elvonult a szobájába.
Jessica és Carol a kocsijához kísérték a látogatójukat.
– Tudom, hogy még mindig bizonytalan vagy és  őszintén szólva nem hibáztathatlak. Ez minden szülő számára nehéz döntés. Azonban úgy gondolom, hogy ez a helyes. – mondta Charlie.
–Én is tudom… de bárcsak lennének más lehetőségek is!
– Ne aggódj, anya! Kim tudja mit csinál. Soha nem mondaná el neked, de azt hiszem őszintén ezt akarja csinálni. És nem csak azért, mert ezzel segítene a testvéreinknek. – mondta Jessica.
–Ezt hogy érted? – kérdezte Charlie.
-Sokat viccelődik önmaga kicsiségén, de amikor azt hiszi, hogy senki sem látja, néha sír. Utálja hogy kicsi. Az emberek ugratásával tudja meggyőzni magát arról, hogy van valami jó is a helyzetében.
– Ó, szegényem… – mondta Carol szomorúan.
-Az iskolában állandóan ezzel szekálják. Egyetlen fiú sem randizik vele, mert attól félnek, hogy a barátaik kigúnyolják őket, amiért egy "gyereklánnyal" járnak. Néhány barátnője támogatja ugyan, de úgy véli hogy csak sajnálatból. Nem… Kim ezt nem az akarata ellenére teszi. Azért teszi, mert ezzel véget vet a szenvedésének.
–Az kiderült, hogy miért ilyen alulfejlett? – érdeklődött Charlie.
–Igen. Hét hónapos voltam vele és egy részeg sofőr a piroson áthajtva belénk jött. Beszorultam a kormány mögé. A tűzoltók ki tudtak emelni, de megindult a szülés. – válaszolta Carol. 
– Édes istenem…két hónappal korábban? 
-Igen. Az orvosok biztosak voltak benne, hogy nem fog sikerülni. Hónapokig a kórházban tartották, mire megengedték hogy hazahozzam. Az alapos utóvizsgálatok során nem találtak semmi rendellenességet, csak a méretét. Egy évig vissza kellett tartanom az iskolában, mert túl kicsi volt ahhoz, hogy megfelelően fogja a ceruzát. Ezért van Jessica-val egy évfolyamon. Ha talál ebben valami jót, akkor legyen. Borzasztóan fog hiányozni, de legalább nem fogja többé rosszul érezni magát.
Charlie bólintott. Ez volt a legnehezebb dolog, amit valaha csinált, de tudta hogy jó célt szolgál.
-Szombat reggel nyolc óra körül értetek jövök. A forgatás tízkor kezdődik.– mondta.
–Várunk majd! Fel kell valahogy készülnünk?  
–Nem. A stúdióban mindenről gondoskodnak. – válaszolta Charlie. 
-Rendben. Viszlát.. és köszönöm!
-Akkor szombaton találkozunk!
-
Jessica csatlakozott a húgához annak szobájában és a testvérek a következő órát a levelek olvasásával töltötték. Némelyikük nagyon alaposan leíró volt, másokhoz pedig képeket is mellékeltek. Kimberly félretett néhány levelet, hogy később megmutassa anyjának. Egy férfi  David647 néven különösen érdekes volt.
– Hogy érti azt, hogy izgatóak voltatok együtt?
– Ó…Miután összebújtunk azzal a Miranda nevű lánnyal, valahogy az lett a vége, hogy megnyaltam anyu punciját is. Úgy tűnt, mindenkinek tetszett a látvány…  és finom volt az íz. Édeskés. – kuncogott Kimberly.
–Te tényleg nyaltad anya punciját? Ez vérfertőzés! – kiáltott fel Jessica.
-Jess…. anya holnapután meg fog ölni. Kit érdekel a vérfertőzés?
– Hmmm… – mondta Jessica elgondolkodva és nem tudott mit válaszolni. 
Folytatták a levelek olvasását, amik közül jó néhány nőktől érkezett. Már a vége felé jártak, amikor az anyjuk kopogtatott az ajtón.
-Hogy mennek itt a dolgok? -kérdezte Carol.
– Jól vagyunk… Van egy levelem.. Szeretném, ha megnéznéd!  Egy bizonyos David647-től jött . Azt hiszem használhatnánk a fantáziálását a szombati műsorban! – felelte Kimberly mosolyogva.
Carol gyorsan elolvasta a levelet. Nem örült neki, de úgy tűnt hogy a levél illik a jelenethez.
– Oké kicsim… Ha ezt szeretnéd, akkor megcsinálhatjuk. A kínzás része azonban aggaszt. – mondta Carol.
– Ne aggasszon! Nyilvánvalóan fájni fog. Nagyon meggyőzően fogok sírni, sikoltozni és könyörögni, mert a sírásom, a sikolyaim és a könyörgésem valódi lesz. Szeretném, ha megígérnéd hogy végigcsinálod függetlenül attól, hogy mit mondok vagy teszek! – mondta Kimberly. 
– Ó, édesem… Nem tudom hogy fog-e menni.. – suttogta Carol. 
-Mennie kell! Én vagyok az első lépés. Ha nyersz, jön Jessica. Ez lehetővé teszi, hogy felneveld a húgainkat. Ez minden, amit Jessica és én akarunk.
–Kim jól mondja! -erősítette meg az elhangzottakat Jessica.
Carol nagyot sóhajtott. Azt már elfogadta hogy meg fogja ölni Kimberlyt, de nem dolgozta fel teljesen azt az információt, hogy közben a lánynak óriási fájdalmai lesznek és könyörögni fog neki, hogy hagyja abba.
– De kicsim…
–Semmi “de”... Megértelek, de szükségem van az ígéretedre! Nem számít, mit mondok vagy teszek, te végigcsinálod! Oké?– vágott közbe Kimberly.
– Oké… Megígérem, hogy végigcsinálom, akárhogyan könyörögsz, sikoltozol vagy sírsz. – mondta Carol szomorúan.
–Helyes! Köszönöm anya!  – mondta Kimberly mosolyogva. 
– Mennem kell! Be kell vásárolnom estére. – mondta Carol és gyorsan felemelkedett, hogy elrejtse a könnyeit. 
–Erre tényleg szükség volt? – kérdezte Jessica dühösen, miután az anyjuk távozott.
-Igen.  Valahogy érzéketlenné kell tennem őt ezzel kapcsolatban! Meg kell próbálnom rávenni, hogy ezt valami jó dolognak lássa! Te is láttad! Beleegyezett, de emészti magát miatta. Azt hiszi, hogy ő a legszörnyűbb anya a világon, mert arra készül, hogy megöljön engem és talán téged is. Ha tétovázik, akkor minden elveszett és a semmiért halok meg. És anya is meghal. Charlie ugyan valószínűleg komolyan gondolja és mindenben segít neked ha anya elveszti az első fordulót. De nem te és nem Charlie az, akire a kicsiknek szükségük van, hanem az anyjuk.
Jessica le volt nyűgözve. Kimberly bizonyára azóta ezen gondolkodott, mióta Charlie elment. És nem lehetett kikezdeni a logikáját. Bár ő – Charlie segítségével – talán fel tudja nevelni húgait, kétségkívül az anyjuk volt a legalkalmasabb erre a feladatra. Kimberly hajlandó átélni szörnyű fájdalmat és szenvedést – ha képes rá, mosollyal az arcán –, hogy a lehető legkönnyebbé tegye az anyjuk dolgát.
– Azt hiszem, értelek Kim. Miben segíthetek?
-Figyelj rám! Kicsit félek, de nem merem ezt kimutatni anyunak. Ha elkezdem ráncolni a homlokomat, vagy depressziósnak tűnök, tegyél valamit, hogy kizökkents belőle! Azt akarom, hogy anyu azt gondolja, hogy tényleg ezt akarom csinálni! Egyébként a lelkem mélyén tényleg akarom. Most lehetőségem van valami érdemlegeset tenni. Megvan az esélyem, hogy egyszer hasznos legyek. 
Carol a folyosón a falnak támaszkodva mindezt hallotta és összeszedte a bátorságát. Kimberlynek igaza volt. Ez a legjobb lehetőség. Még nem tudta hogyan fog boldogulni, de eltökélte hogy végigcsinálja.
-
Kimberly szombat reggel hét órakor arra ébredt, hogy anyja kopogtat az ajtaján. A félelem és az izgatottság között tépelődve rosszul aludt. 
– Gyere be! – kiáltotta, amikor az anyja ismét bekopogott.
– Jó reggelt, édesem! Gyűlölöm ezt kimondani, de ideje felkészülni! Charlie körülbelül egy óra múlva itt lesz.
– Oké!  Köszönöm, hogy felébresztettél. Szeretnék lezuhanyozni mielőtt indulunk. Jól kell kinéznem a kamerák előtt. Nem akarsz hozzám csatlakozni? Én megmosom a hátadat, te pedig az enyémet. A hátamat, és talán... más helyeket is.– mondta Kimberly mosolyogva. 
– Rossz lány vagy! – kuncogott Carol.
–Hát ez vagyok én. Velejéig romlott!
Carol játékosan megütötte a lánya popsiját.
–Akkor menjünk Miss-Velejéig-Romlott!
–Mutasd az utat!
Negyvenöt perccel később mindkét nő lefürödve és felöltözve ült a kanapén és feszülten nézték a faliórát.
– Jó reggelt mindenkinek! Charlie-t várjátok? – kérdezte Jessica, miközben lejött a lépcsőn.
– Igen. Azt mondta hogy nyolcra itt lesz. – felelte Kimberly.
– Kim… Csak azt akarom, hogy tudd, szeretlek! 
- Tudom… Én is szeretlek.
– Hiányozni fogsz!
–Hát ha minden jól megy, akkor csak egy hétig fogok hiányozni neked. Ugye anyu? – mondta Kimberly huncut mosollyal. 
–Úgy van drágám! – mondta Carol máshol járó gondolatokkal. Kezdtek ismét kétségei támadni.
–Mi volt a neve annak a vidámparknak, ahová tavaly elvittél minket? – kérdezte Kimberly.
– Azt hiszem “Family FunTime”.
-Igen, erre gondoltam. Körülbelül négyszáz dollár van a malacperselyemben a szobámban. Ha ma délután hazaérsz, elvihetnéd oda a többieket!
Carol látta, hogy Kimberly mit akar csinálni. És a lánynak igaza volt. Ha kizárólag ezzel foglalkoznak, akkor csak rontanak a helyzeten. Lehet hogy a vidámparkba való kirándulás az, amire szükségük van a délelőtti tevékenységek után.
–Jó ötlet drágám! Szerinted Jessica? – mondta Carol és hihető mosolyt erőltetett magára, miközben kezdte egy kicsit jobban érezni magát. 
–A kicsik biztosan örülnének neki és azt hiszem, én is élvezném.
A további beszélgetést kopogás szakította félbe. Carol kinyitotta az ajtót, és beengedte Charlie-t. Charlie kissé megkönnyebbült, látva hogy Kimberly és Jessica mosolyognak.
-Indulhatunk lányok? – kérdezte Carolt és Kimberlyt.
– Igen! – válaszolta Kimberly.
-Igen. - visszhangozta Carol, majd folytatta:
-Nem tudod hogy várhatóan mennyi ideig fog tartani? Még ugyebár soha nem csináltam ilyesmit….
-Körülbelül egy órát vesz igénybe. 10:00-kor kezdünk, és tizenegy körül végzünk.
– Rendben! – mondta Carol és Jessicához fordult:
–Kérlek készítsd fel a lányokat délre, oké?
– Persze anya!
Jessica szorosan átölelte Kimberlyt.
- Ne feledd hogy szeretlek! Köszönöm, hogy megteszed! Ez valószínűleg bátorságot ad, hogy a jövő héten én is megtegyem! – suttogta Jessica, hogy az anyjuk ne hallja. 
Kimberly megfogta Jessica fejét és csókot nyomott a testvére ajkára.
– Én is szeretlek!  Vigyázz ma anyára! Ez nagyon nehéz lesz neki. – suttogta vissza.    
Jessica csak bólogatni tudott, miközben nézte, ahogy nővére utoljára elhagyja a házat. Szinte elsöprő volt a nyomasztó szomorúság, amit érzett. Miután megnézte, ahogy nővére és anyja Charlie kocsijában távoznak, felszaladt a szobájába, az ágyára vetette magát és sírni kezdett.
-
–Van valami programotok délutánra? – kérdezte Charlie Carolt.
– Igen. Elegyünk a Family FunTime-ba.
– Az jó lesz! A kislányok biztosan imádni fogják.
Egészen a stúdióig beszélgettek a délutáni kirándulásról. Kimberly csendesen ült hátul és elmosolyodott, amikor rájött hogy Charlie is próbálja megkönnyíteni az anyja dolgát. Jól érezte, tényleg rendes nő.
8:45-kor érkeztek a stúdióba. Kimberlyt rögtön elvitték a fürdőszobába, hogy beöntésekkel teljesen kitisztítsák. A stáb profi volt és nem engedték hogy a lány tönkretegye a dolgokat azzal, hogy beszennyezi magát amikor meghal.
Carolt kisminkelték és szépen beállították a haját, hogy úgy nézzen ki, mint egy gyönyörű, szerető anya. Carol magában ezt kissé nevetségesnek tartotta, mivel épp arra készültek hogy filmre vegyék amint a legidősebb lányával végez.
Kimberlyvel megállapodtak abban, hogy David647 levelét használják fel inspirációként. Carol egy 18 hüvelykes felcsatolható műpéniszt viselt, amivel halálra fogja dugni a lányát. Charlie nagyszerű ötletnek tartotta, és biztosra vette hogy garantálja Carol győzelmét az első körben.
Carol éppen befejezte a szíj becsatolását, amikor a személyzet előhozott egy matracot, és lefektette a stúdió padlójára. Extra nagy méretű volt, hogy Carol és Kimberly szabadon mozoghasson, miközben bemutatják a műsorukat. A nő leült a matracra és várt. 9:50 volt és tíz perc múlva kezdenek. A lány egy percen belül megjelent. Carol lenyűgözve nézte. Csak bugyi volt rajta és gyönyörűen nézett ki. A haja úgy volt megcsinálva mint az anyjáé, de nála nem használtak sminket. Kimberly leült mellé a matracra és anyja hatalmas melleit nézte. A műhímtag a mellkasa közepéig ért.
-Annyira irígy vagyok! Nekem sportmelltartóra is alig van szükségem!
-Sok olyan nő van, akinek aprók a mellei. Látod ott azt a kamerával? Nagyon lapos pedig sokkal idősebb nálad.
- Készen álltok? - kérdezte Charlie odalépve.
– Igen! – mondta Kimberly élénken.
– Legyen valami előzménye a dolognak, vagy csak essek neki? -kérdezte Carol.
-Ezt Shane tudja. -felelte Charlie, majd az esemény koordinátorának kiáltott:
– Shane! Shane!  
-Mi a gond? -kérdezte az odaérkező férfi.
-Mi legyen a bevezető?
-Az első rész a közönséggel való beszélgetés. Bemutatod magad és Kimberlyt. Charlie mondta, hogy van egy rajongói leveletek, ami illeszkedik a témához. Ha akarjátok nyugodtan felolvashatjátok a kamera előtt. Az a fontos, hogy maradj olyan higgadt, amennyire csak tudsz! Láttam már hogy néhány anya félúton elvesztette az önuralmát és nem tudta folytatni. Ilyenkor már úgyis túl késő megmenteni a lányt és az abbahagyás minden esélyét megsemmisíti annak, hogy az anya bejusson a döntőbe.
– Értem… Kimberly megígértette velem, hogy folytatom a végéig, bármi történjen is! – mondta Carol. 
-Akkor Kimberly okos lány. Tudja mi forog kockán és készen áll arra hogy végigmenjen, ugye? – kérdezte Shane a lányra nézve. 
– Igen! Megteszem amit csak tudok és remélem, hogy a halálom elég szexi ahhoz, hogy segítsen anyunak nyerni. – felelte Kimberly mosolyogva. 
-Szerintem minden esélye megvan a döntőbe jutásra. Most pedig sok sikert! Hatvan másodperc és kezdünk!
Carol a kamerák felé fordult, Kimberly pedig elé ült. Csak az anyja válláig ért és úgy nézett ki, mint egy gyerek. A szívük hevesen dobogni kezdett, amikor látták hogy az óra nullára vált és a kigyullad a kamera piros lámpája, jelezve hogy adásban vannak. Carol mély levegőt vett és beszélni kezdett:
-Üdvözlök mindenkit! Carol vagyok, ő pedig a lányom, Kimberly. Ma különleges műsort mutatunk be. Az anya-lánya barbecue után rengeteg e-mailt kaptunk. Izgatóak voltak, különösen azok, amelyek képeket is tartalmaztak. Kimberly imádta őket. Egy különlegeset kaptunk David647-től. Azt írta: “Carol! Most láttalak benneteket a műsorban, ahol a lányod először kóstolt puncihúst. Észvesztően szexik voltatok együtt! Egyszerűen nem tudom abbahagyni a rólatok fantáziálást…Gondoltál már arra, hogy csinálj vele egy kínzásos jelenetet? Nagyon szeretném látni,  hogy sír és könyörög miközben te egy óriási műpénisszel könyörtelenül dugod! Olyan izgató lenne! Egyszerűen megőrjít, ha elképzelem!”
Carol megállt, mert Kimberly pozíciót váltott és elkezdte szopni a jobb mellét. A nő majdnem elfelejtette hogy hol van és mit csinál. Visszanézett a kamerák felé, összeszedte magát és folytatta:
– Nos David, remélem figyelsz, mert most meg fogom erőszakolni Kimberlyt. Meg fogom ölni a kislányomat. Csak neked.
Kimberlyre nézve Carol idegesen felsóhajtott.
-Készen állsz, édes? Itt az idő. Egy ölelést és búcsúpuszit mielőtt elkezdenénk!
Kimberly felnézett az anyjára és elmosolyodott. Ezután a kamerába nézett, majd szorosan átölelte anyját és csókot nyomott annak ajkára. Utána lehajolt és nyalogatni kezdte az anyja által viselt műpéniszt. Carol egy darabig hagyta munkálkodni, majd azt mondta:
–Ügyes voltál kicsim, most már kellően nedves és csúszós. Most pedig meg foglak dugni! Kérem a bugyidat és állj négykézlábra! 
Kimberly letolta a bugyiját és átnyújtotta az anyjának. Megmutatta a kamerának a csupasz punciját majd négykézlábra állt.
–Kicsit szélesebbre a lábaidat, édes…. ez az! Anya most elveszi a szüzességedet. – mondta Carol.
A műpénisz fejét a lánya hüvelyének bejáratához helyezte és finoman nyomni kezdte. Eleinte nem volt előrelépés. Azután Kimberly fojtott sikolyának kíséretében a hatalmas dildo négy hüvelyknyire beszaladt a szűz punciba. 
-Jól vagy, édes? Fájt? - kérdezte a nő a ziháló a lányától. 
–Igen… uh-hu…  – zokogott Kimberly. 
– Nos, most már igazi nő vagy. Készen állsz a dugásra és az elpusztításra. Nyújtsd ki a nyakad! Anya kicsit fojtogatni fog, miközben betolja ezt a szépséget. 
Kimberly szakadt szűzhártyájából a vér kezdett lefolyni a combja belsején. Félrehúzta a haját az útból, hogy anyja a nyakához férhessen.
-Igen, kicsim… szépen és szorosan.. – mondta Carol, miközben a lánya bugyiját annak torkára tekerte.
–Ááá…ne, anyu… kérlek, ne..  – nyöszörgött Kimberly.
-Tessék bébi! – mondta Carol, miközben hat hüvelyknyire belevágta a műhímtagot a lánya puncijába.
– Ó, édesem… Mekkora ribanc vagy! Azt hiszem, meg kell büntetnelek! – folytatta a nő, miközben Kimberly felnyögött.
Újabb hüvelykkel mélyebbre nyomta dildót és a lánya háta fölé hajolt.
-Jól vagy kicsim? – kérdezte suttogva, miközben ellazította a bugyit és hagyta hogy a lánya lélegezzen egy kicsit.
–Minden rendben.. A könyörgés és a sírás nagy része a kamerának szól. Csak emlékezz az ígéretedre! Folytatnod kell, bármi legyen is! – felelte Kimberly szipogva és alig hallhatóan.       – Tudom drágám… Meg fogom csinálni, csak ne kérd hogy élvezzem! – suttogta Carol.
Ami a kamerákat és a stábot illeti, nem láttak és nem hallottak egy szót sem. Csak azt látták, hogy Carol a lánya fölé görnyedt, miközben tovább dugta.
–Azt hiszem, ezúttal egészen a hasadba kell tolnom! – mondta Carol elég hangosan, hogy a kamerák felvegyék miközben felegyenesedett.
A nő teljesen elengedte a bugyit és pozíciót váltott, hogy jobb szögben legyen. Újra megragadta a bugyi végét és olyan szorosra húzta, hogy a lány csak alig kapjon levegőt. Visszacsapta a műpéniszt a punciba és érezte hogy Kimberly méhszája megadja magát.
Kihúzta magát és ezúttal kilenc hüvelyknyire lökte vissza a dildót. Kimberly a fojtás ellenére felsikoltott, amikor érezte, hogy átszakad a méhe és a műhímtag a hasába csúszik. Carol ösztönösen rájött hogy mi történt és tudta hogy már nincs visszaút. Ha most abbahagyná, Kimberly akkor is elvérezne, mielőtt orvoshoz jutna.
– Igen…ó, bébi.. Fogadd be az egészet! Ó, istenem.. igen… Anya most megöl téged kicsim…  szépen és lassan…. – mondta Carol, miközben egyre mélyebbre tolta a dildót a lánya testébe, majd a kamerába nézve folytatta:
-David, simogatod már azt a nagy péniszedet amiről küldted a fotót? Igen? Azt képzeled, hogy te vagy itt....mmm...és a nagy dákódat beledöföd Kimberly testébe? Megbünteted? Igen...uhn...szépen, lassan....hogy minden centiméterét érezze?
– Óóóó, anyu… Nagyon fáj! – zokogta a lány és már nem játszott. 
A szemei elkerekedtek, ahogy megérezte hogy a műhímvessző feje a mellkasába csúszik. Sokkal nagyobb volt a fájdalom, mint amire számított. Tudta hogy már nincs sok ideje hátra. Az anyja eddig nagyon jól csinálta és abban reménykedett, hogy végig is tudja vinni a dolgot.
-Add meg neki David!  Készen állsz odaadni neki? Azt a nagy beleélvezést, miközben kiszenved? – mondta Carol a kamerába.
Kimberly teste haláltusába kezdett. A műhímtag teljesen a a lányba merült és mindenki láthatta a végének alakját Kimberly torka tövében. Carol lehajol és csókot nyomott a lány nyakára.
- Köszönöm, anyu! – mondta Kimberly mosolyogva amennyire csak lehetett, miközben a teste fékezhetetlenül remegett.
-Igen David! Kínjában vonaglik ahogy a hatalmas lüktető péniszed minden egyes lökése beljebb és beljebb szakad benne. Zokog és irgalomért könyörög, miközben a hímvessződ könyörtelenül ütközik puha szerveibe. Közeledik az orgazmusod… szorosra húzod a nyakán a bugyit…. és még egyszer belevágod minden centiméteredet. A szemei tágra nyílnak amikor megérzi hogy a lüktető húsod elkezd belé forró spermát lövellni. Még egyszer görcsösen megvonaglik ahogy feláldozod a farkadon! – folytatta Carol a kamerába. 
-Ééés ennyi! Hú…ez igen!  – mondta Shane, amikor Kimberly nyilvánvalóan holtan roskadt össze. 
-
Carol felöltözve ült az egyik sarokban. A matracot bámulva még mindig látni vélte hogy a lánya ott fekszik, noha a segítők alig egy perccel a lány vége után eltávolították a holttestet.
Charlie odament hozzá.
-Mehetünk haza? – kérdezte az elkeseredett nőt.
-Igen. Köszönöm! Igazad volt. Nem hiszem, hogy most tudnék vezetni.
– Láttam már ilyet. Gyere, menjünk!
Az órájára nézve Carol látta, hogy 10:45 van. Elképesztette, hogy az egész még egy órát sem vett igénybe. Egy órával ezelőtt a lánya életben volt. Most nincs többé és ami még rosszabb, a saját anyja tette ezt vele.
–Hagyd abba! – mondta Charlie élesen, megértve hogy min megy keresztül Carol.
-Mit hagyjak abba? 
-Mondtam hogy láttam már ilyet! Gondolkozz! Kimberly tudta hogy mire vállalkozik. Megígértette veled, hogy végigcsinálod. Nagyon boldogtalan lenne, ha látná hogy így emészted magad! Nyugodj meg és készülj fel arra, hogy jól érezd magad ma délután! A többi lányod előtt most erősnek kell lenned! Ha ostorozni akarod magad emiatt - és azt hiszem Kimberly haragudna rád, amiért ezt teszed -azután tedd, hogy hazajöttetek!
– De mit mondjak Jessicának? – kérdezte Carol.
-Mondd el neki, hogy minden jól ment. Kimberly megkapta amit akart, és boldog volt.
– Mi lesz a jövő héttel?
-Nos, az eredményt csak hétfőn tudjuk meg bár én biztosra veszem hogy bejutsz a következő körbe. A ma reggeli teljesítményed a legjobb volt, amit valaha láttam. Hétfőn elviszem hozzátok a zsűrizés eredményét és az előadásotok DVD-jét. Egyelőre próbálj meg lazítani és élvezd a nap hátralévő részét a többi lánnyal!
– Megpróbálom! Ez minden, amit tehetek.